UTAZÁS

Amikor a busz elkanyargott
a temető mellett, tudtam
merrefelé megyünk. Halott
akácfák feküdtek az árokpart

közelében, a fű magasra nőtt
és távolabb, egy úgynevezett
zöldmezős beruházás előtt
két oszlop közt vastraverzeket

mutogatott a szemérmetlen táj
A buszunk továbbrobogott
s a pillanatnyi borzadály
senkiben sem hagyott mély nyomot

a buszvezető megszokta már
és az utasok többsége aludt vagy magába mélyedt
zizegő-szomorú suttogás
töltötte be a vidéket

egy buszmegálló sziluettje
ágaskodott, de nem volt senki ott
szürkén közeledett az este
s az úti cél, mint valami titok

szintén közeledett; siettem volna
hajtottam volna az időt meg nem is
akinek régmúlt ház az otthona
elszemélytelenül

amikor a busz elkanyarodik
a vasúti sínek előtt megáll
jobbra és balra néz, tanakodik
a sorompónál, a vonat fénylő ablakainál

az óceán fénylő partjainál
a fények egymásba futnak mint a szerelmesek
mindenki felszáll, átszáll vagy leszáll
lámpák lobognak, valóban este lett

kép | shutterstock.com