ÜLNI OTT

Egy véletlen kezedbe adta narancssárga
ceruzával leírni a balatoni szürkületet.
Úgy adni vissza mindent, ahogy kapni:
a nem látható véres napkorongot az akácos
sűrű függönye mögött. A hibátlan kék ég
drapériája előtt minden egyes levelével
kirajzolódó két fiatal diófát. A sötétség
foltjai közt ellebegő szúnyograjokat. Le-
írni a félórás szabadúszás után bőröd alatt
zsibongó nyugalmat, amitől tested könnyű
pulzálás csak. Mindent beletenni egy
marék sárgabarackmag látványába, ahogy
kutató tekinteted a terasz sarkán ráakad.
Aztán a lehulló sötétség miatt befejezni
az írást, és még egy percig ülni ott.