Handi Péter

ÜGYEK – BAJOK

ÜGYEK – BAJOK

Figyelmetlenséggel kezdődött.

Nálunk, Ausztráliában is rengeteg reklámot, brosúrát, szórólapot tesznek a postaládákba – ezeket én rögtön, válogatás nélkül a kéznél lévő kukába hajítom.

Egyik késő este moziból autóztunk haza, már ki is szálltunk, amikor mozgolódást észleltem a kerítésbejáratnál. Reflektorfények lobbantak, tankszerű, csörömpölő járművek gördültek az utcába, bejáratunk elé épp drótkerítést húzott három foszforeszkáló alak. Se ki, se be.

– Mi ez itt? – kérdem az egyiket.

– Villamossín-csere – világosít fel. Megértőn bólintok, az ilyen munkákat valóban éjszaka végzik, hogy reggelre megindulhasson a forgalom. „Az adótok dolgozik” – mormolom magamban az ausztráliai közművek polgárnyugtató jelszavát. Általában ezzel nyugtatják a lakosokat. Azért megkérdem:

– Reggel, ugye, kimehetek a kocsival?

– Egy hét múlva. Addig tartanak a munkálatok.

– …és a járda…?

– Lezárva.

– Hogyhogy?

A munkás türelmét vesztve mondja, hogy hát olvashattam a szórólapjukat. Három hete vastag betűkkel tudatták, hogy ma éjszakától hat napra lezárják az utcarészt, nem lesz se jármű-, se gyalogos forgalom, a lakosok gondoskodjanak élelmezésükről, intézzék időben ügyeiket, satöbbi.

Szépen vagyunk.

Bent sietve megnézzük a hűtőszekrényt: egy karton tej, egy üveg fehérbor, szőlőfürt, egy doboz margarin. A kenyértartóban rozskenyér-maradék és két zsömle. A spájzban néhány konzerv, fél tucat tojás. Megszoktuk, hogy akkor vásárolunk, amikor éppen szükség van valamire.

mike bonkowski, flickr.com

mike bonkowski, flickr.com

Éjszaka ugyancsak beindult a munka. Sínfelszakító gépkarmok estek a betonnak, szikraeső szállt, kőtörő kosok tolattak ide-oda. Reggelre kőhalmazzá vált az utca. Harmadik nap fogyott el gondosan beosztott élelmiszerkészletünk. Odamentem a bedrótozott bejárathoz. A kerítésen túli táj a kétszer is lerombolt Budapestre emlékeztetett – meg a mostani magyar–szerb határra. Romok és drótkerítés, a villamossínek felszakítva, lánctalpas daruk és buldózerek dübörögnek. Rabok vagyunk, háziőrizetben. De a lakásban minden működik: víz, villany, telefon, televízió, számítógép. Megtudom, hogy a miniszterelnököt megfúrta egy minisztere, aki miniszterelnök lett. Hogy olcsóbb a benzin. Donald Trump, ha majd teheti, falat emeltet a mexikói határra és kiutasítja Amerikából a muzulmánokat. Múlt éjszaka kétezer szíriai menekült szállt partra Görögországban. Holnap a hőmérséklet 38 fokon tetőzik, igyunk sok vizet.

A negyedik napon a drótokon túlról bekiabál egy útépítő munkás:

– Ez a százhetven?…

– Ez. Volt. Lesz?

– A lánya küldi! – És átdob egy csomagot. Karton tej, kenyér, két rúd kolbász – ezzel túlélhetünk. Lányunk a város élhetőbb területén (két utcával arrébb) beszerezte e javakat és kedves kérlelhetetlenséggel rávett egy érzékeny útburkolót a táplálék kézbesítésére.

Közben már újjáépítettek: számomra ismeretlen kistraktorok, lapogatógépek, holdjárművek jelentek meg a ház előtt, ide-oda forogtak, betont egyengettek, kalapáltak. A drótkerítésbe kapaszkodva bámultam. Érezhető volt, hamarosan vége az ostromnak. De ahogy a történelemben többször előfordult, egy utolsó, eltévedt ágyúgolyó vagy bomba még beletrafált az alakuló idillbe. Az ötödik napon, épp kolbászt ettünk, nagyot rengett a ház és a nappali szoba falára szerelt vitrin a padlóra omlott. Vele tört az élet folyamán összegyűjtött megannyi csecsebecse. Ismét a drótkerítésnél kiáltoztam. A munkavezető átvetette magát az akadályokon, bejött a házba és megszemlélve a kárt kimérten bólintott. Így szokott ez lenni – mondta, farzsebéből előhúzta mobilját, több nézetből lefényképezte az omladékot. Tárgyilagosan közölte, hogy a képeket, jelentésével együtt, még az éjszaka elküldi a központnak; hamarosan intézkednek.

A hatodik nap reggelén a világ egyensúlya visszaállt. A drótkerítés eltűnt, az úttest szeretetteljesen ölelt négy vadonatúj sínpárt, csak úgy csillámlottak-ficánkoltak a korai napfényben. Új élet kezdődhet hát. A postás ilyen korán még nem jön, de biztos ami biztos: alaposan megnéztem a postaládát, nehogy véletlenül elmulasszak egy szórólapot.

felső kép | J J, flickr.com