Horgas Béla

UGORJ FEL

2007 augusztus

UGORJ FEL

Pár percet még ülök itt a napos padon
papíron piszmogó öregúr-pózban.
Verseim odújába behúzódtam,
fülem zizegését báván hallgatom

világhírek vakogó percegését:
kiröppennek és nem találnak haza
a dolgos méhek. Mobilok végszava
mohó hullám-gubanc. Mérnek a mércét

fölzabálják. Kikelnek lüke lárvák,
hologramm méhében eleve árvák.
Nincs új kezdet, minden csak vak folytatás,

hozzáadódik és továbblökődik,
kibuggyannak a rendszer öldöklői,
ugorj fel, lejárt, nincs többé maradás.

kép | Ronel Reyes, flickr.com