A TÚLSÁGOSAN BŐ KÍNAI KABÁT
2006 július
A fenomének irdatlan tömegéből választani
dal-okot
ha diadalt az ember aztán nem is ül
függetlenül a konkrétumok testétől a reggelétől például
ahogy téli vörösben vakít a nap –
persze hogy megremegtet.
Ha meg oly közeli a tárgy mint ez itt
ez a túlságosan bő kínai kabát (fekete)
még kockázatosabb bűvészkedni (vele).
Kifordítsam-e?
Figyelmetlen pillanatomban vásároltam (olcsón).
A hátán éktelenkedő
piros-halványkék-fehér feliratokat
észre se vettem mikor belevetettem ölelésébe magamat.
Most viselem járok agyamban egyre ironizálok
a látvány legalább
az átlagba lágyan belesimít
valamelyest még meg is menekít. Túlsága sem rí ki.
Helyénvalónak mutat.
Mint bokorban ha ütik a nyulat.
Hajtok (benne) a Csalogány utcában kocsimra téli gumit
szereltetek
fejemre csárdás kis kalapot teszek
eljött a soha vissza nem térő alkalom –
ez a hatvannyolcadikom.