TÚL AZ EGÉSZEN
Ráírás: Rapai Ágnes | AHOGY TÁVOLODSZ
ahogy távolodsz életünk
törmelékein át bukdácsolva
úgy közeledik az ijesztő jelen
amit elveszítettél vagy inkább
elrejtettél előlem akaratlanul is megtalálom
a hallgatás résein ki-bejár a félelem
részeg őszi dongóként zúg fülembe
és nyomot hagy elmémen
mint friss havon a húgy
napok színpadán téblábolok
kis ripacs a kellékeket cipelem
ama nagy monológra készen
érzelmes szavak töketlenkedés
hosszú csönd – – –
már túl az egészen