Búth Emília

TÜKÖR

2003 november

TÜKÖR
a vakok mind hiúk
(K. D.)

Tenyerem eleven tükör
homorú-ság öntőforma
öblén megolvad tagadás tézis
anyagtalan matézis (ez is)
gyerek-arcomat
arcaimba oldva
tapintatlan tapogatok
zöld szemem kék
a dalon is sorját találok
tenyerem eleven tükör
csorog
             csorog alá az árok

*

Ejtőzne
rejtőzne
de szorít a határidő
kifutni belőle
ki
ebből a világból
minden lángol ég
az éghetetlen
a puszta föld is
fut
maga mögött
maga előtt
fején felhőt hord
nyakán göndör-
gő sálat: kondenzcsíkot
zsebében levelek
kopertában a nap
Mellkast bordát
emelint a munka
a futás a határidő
belégzés
benn-tart és kifújja

*

Lótni futni lovad fárad
és nincs körülárkolt várad
csak ez a széljárta
félrenéző fedett fedetlen
territórium
apadó humorral
                            szűkülő tér
körkörös pódiummal

kép | shutterstock.com