TROTOÁR ALADÁR ÉS A HIBA

Egy nap Trotoár Aladár elhatározta, hogy különleges ajándékkal lepi meg szeretett feleségét, aki szinte alig volt otthon, olyan sokat dolgozott. A férfi azt találta ki, hogy saját magukat adja ajándékba, vagyis kettejük közös fényképét.

Titokban kiválasztott egy régi kirándulásukon készült fotót, nagy méretben előhívatta, és színarany keretbe foglaltatta. A képet az ágy fölé akasztotta, és előre örült, hogy meglepődik majd a felesége, mikor észreveszi.

De valami nem stimmelt. A kép mintha nem állt volna egyenesen. Trotoár Aladár igazgatta erre is, arra is – hiába, ferde maradt. Alaposan szemügyre vette a keretet, közben szidta a keretező trehány munkáját, melyet ráadásul igen borsos áron mért.

Akármeddig vizsgálhatta azt a színarany képkeretet, nem talált rajta hibát. Minden derékszög és párhuzamos a helyén volt.

– Akkor a szög a hibás – következtetett Trotoár Aladár, és már húzta is ki a falból –, a fene megeszi azokat a szöggyári munkásokat!

Alaposan szemügyre vette azt is, és látta bizony, hogy a szög olyan egyenes, mint a nap sugara.

– Hanem akkor a fal a hibás – kiáltott fel most már Trotoár Aladár, és indult is a legnagyobb kalapácsáért.

Egyik téglát a másik után ütötte ki a falból. Egész beleizzadt.

– Mintha tűt keresnék a szénakazalban – morogta Trotoár Aladár, és cifra szavakkal szidta a kőműveseket, akik a házat építették.

Bőszen bontotta a téglákat, egyiket a másik után, míg az egész házban már csak egyetlen fal maradt épségben. Trotoár Aladár megindult felé, s a hatalmas kalapácsot lendítve kiáltotta:

– Itt van a hiba!

Hanem akkor a távolból hátborzongató sikoly hallatszott. Trotoár Aladár arra fordult, s bár épp a fürdőszobában állt, ahonnan általában nem látni a buszmegállót, most tisztán kivehette a felesége alakját, amint rohan a házuk felé.

Mennyivel többet lát az ember falak nélkül, villant át Trotoár Aladáron, de akkor észrevette, hogy a ház mindjárt ráomlik.

Nem totojázott, felnyúlt és tartotta feje fölött a tetőt. És hogy a meglepetés se maradjon el, az aranykeretbe foglalt fényképet saját orrára akasztotta.

Trotoár Aladár még ma is ott áll a falak nélküli házban, két kézzel a tetőt fogja, orrával a képet tartja, de nem ám ferdén, hanem szép egyenesen, bárki megnézheti.