TRIBADÚRIÁDA
2001 december
Majd megérkezel, jössz a fonnyadt
hársfák elbotló lírai hangközein át,
vagy a gyalulatlan gesztenyesorokon
végig, hisz szinte mindegy, és szép
vagy én szerelmem, miként a bárány-
gyapjas kivérzett ég, szívek langy
daloskönyve, ég és föld platonizálása,
oly szép vagy, miként a golyószabdalta
márvány, hűvös és karcsú, te szépség
áldozata, sorolhatatlan egész;
ajkad fakó csipkebokrok rúzsa,
bokád tavak századvégi impressziója;
büszke hattyúnyak tartása,
sápkóros kék-korszakba öntve,
vállad esőrázta lombok kéregszagú ága,
mit huzat hord felém, vén metróállomáson.
Hajad munkásosztály kéménykorma,
füstbe ment terv, a hajad világok közötti
hiány nyugalma, Éj monológja, kopár félsz,
ha rám borul csillagtalan verítékével
bőröd a Csók sebző takarója, forró
augusztusi föld. Halak, órák álmos
ezüstje szemed, kezed íratlan tiszta ív,
nevem némasága.