Halottak énekelnek,
halottak járnak-kelnek,
tétet se raknak, s nyernek.
Lakhelyük örökre zöld,
boldogok, és övék a föld.
Pitypanggal kivert díszkabátban,
fonnyadtan és halálra váltan
sugároznak lent a sárban.
A jövő emberei voltak.
Mi, sebváltóhoz forrasztottak,
dobozban kerengő élőhalottak
egy kegyetlen hosszú estén,
a város lakatlan égitestjén
kivárjuk, míg belénk hajt a holnap.
