NEM LÁTSZIK SEMMI CSAK A NAPFÉNY
a fotókon amiket a kiránduláson lőttél
csillogás az őszi avaron
vaddisznók őzek rókák
kutyák emberek lábnyoma
a fák ahogy figyelnek strázsálnak
vagy csak közömbösen állnak
ki tudná megmondani mi jár
egy fa fejében miközben teszi a dolgát
hajladozik susog ilyesmi
ahogy egy-két levél elszakad tőle
vajon hallják a fák
a kirándulók megrendült sóhaját
de szép a természet
feszengenek-e van-e véleményük
nem látszik a fotókon semmi
csak az ösvények
a takaros farakások elhagyatott kunyhók
a táblák a látnivalókkal
nagy egek nagy hegyekkel nagy felhők alatt
valahol fűtenek füst terjeng mondod
a háztetők felett mutatod nézd
a házakban sem tudják honnan jön a füst
vagy ha tudják is (megint takács bácsi
dobott rá valami műanyagot) nem sejtik
hogy a távolból nézzük a kóborló szellemet
és azt mondjuk rá szép
meghitt vagy kinek mi nem hangzik kínosan
(valakinek semmi, csak lő egy képet
gyorsan szégyentelenül)
a képen nem látszik semmi
talán nem mondjuk ki a valóságban sem
hogy valamin akkor épp gondolkodtunk
és soha senkinek nem áruljuk el
csak mi tudjuk hogy
ez volt az a pillanat
amikor véget ért