TÖREDÉKES LELTÁR
2003 november
Öröksége bőrönd, melyet kinyitni nem mer,
ám évtizedekig cipel magával esőben és
napsütésben, városról városra vándorolva.
Öröksége közöny a múlt iránt és félelem a jövőtől.
Öröksége a jelen: szikkadt sütemény, melyet
kabátja zsebében morzsolnak tétova ujjai.
Öröksége: valaki nehezen lélegzik a másik szobában.
Tévelygés az öröksége. Idegen utcán lépdel
a fenyegető alkonyat szürke tömbjei alatt,
nem tudja, mit keres, kezében térkép, jelein
képtelen eligazodni.
Öröksége a test titkos járataiban bujkáló fájdalom
– ez közli vele naponta, hogy él.
Porladás, rozsdásodás és törés az öröksége. A tárgyak
elpusztulnak körülötte, s ő képtelen megakadályozni
enyészetüket, ám elengedni is képtelen őket.
Öröksége megfejthetetlen álom és fáradt ébredés.
Harag, ha a születésre gondol, harag, ha a halálra gondol,
harag, ha az életre gondol – ez az öröksége.
Öröksége: reményt keltő mondatok gyűrött fecniken.
Öröksége a folyóig nyújtózó park, séta a megerősített
gát gerincén, míg közeledik az ár.
Feladatok és vizsgák, vizsgák és feladatok – öröksége ennyi.
Öröksége várakozás a festékszagú folyosón.
Semmilyen nyelvet nem ismer – ez az öröksége.
Öröksége a sóvárgás: mást, máshol, máskor, másképp,
felszállni, lemerülni, kiszakadni, elszökni.
Öröksége, hogy macskák és kutyák, levelibékák, sünök,
mókusok, mosómedvék és majmok rokonának
érzi magát – de nem érzi, hogy bármilyen
emberi lény a rokona volna.
Öröksége a zűrzavar. Öröksége kínos rend az apró szobában.
Öröksége büntetés az örömért és a kíváncsiságért.
Öröksége a vágy: jóvá tenni valamit, amit
nem is ő követett el.
Öröksége viszolygás a tükörtől és menekülés a naptártól.
Öröksége egy délelőtt a töltésoldalban, távolodó vonat
kerekeinek kattogása, fűszál a fogak között,
hanyattfekvés, szorgos felhők az égen.
Öröksége a fény, a csend, a vigasztalón közelítő Semmi.