TÖREDÉK
Töredékeimben is egész vagyok,
gonddal összeállítható.
Fényezett cseréplétem darabjait
talán felsepri az idő, valaki levesz a lapátról,
asztalra rakosgat, fölém hajol, mint
összerakható kocka-rejtvényt
próbál megfejteni.
Némely kockák talán
nem illenek egybe.
Mélázik felettem a rakosgató,
ide-oda tesz, próbálkozik, de
a bal szem folytatása
egy lábujj, vagy egy fél fej
teteje a térdben folytatódik.
Podagrás, hajlott öregemberek
türelme kell az újra-léthez
– de meglehet, hogy csempe-testem
végül hajnali kukák hulladéka lesz.