BENEY ZSUZSA VERSÉRŐL
2012 január
HAJNAL
Rózsavirág,
piros virág,
nyisd ki a szirmod,
hajnali titkod
ne rejtsd tovább.
Rózsafaág,
hajnali ág,
kristály kis csöppje,
harmat ezüstje
hull le reád:
Kismadarát,
fénymadarát,
kelti a reggel
tűzzel, örömmel
itt repül át.
Édesanyád
csöndben dúdolja régi dalát:
„Ime, a reggel
tűzzel, örömmel
itt repül át.”
Mintha az altató tükörműfaja volna e vers: hajnali dal, ébresztgető. Talán egyedülálló, a Beney-líra teremtette műfaj, a költő Cérnahangra című kötetének tündérvilágából. Mondják, e kötet versei gyerekversek, ám éppen így az anyaság dalai is: az anya belső útjairól szóló, vagy gyerekét szólongató, a világot gyerekszemmel látó és láttató énekek. Az anyaság részvétel a teremtés titkában, a fény ébredésével pedig mintha minden hajnalban a teremtés játszódna újra. „Azt kérdezed tőlem, / hogyan vártalak? / Mint az éjszakára / fölvirrad a nap” – dúdolja a cérnahangra legismertebb versében (Hogyan vártalak?) – egybeöltve így a kétféle hajnalt. A vers virág motívumai a népdalokat idézik, a második szakasz rózsafája és rózsafaága ezzel a népdalbeli képpel rokon: „Édesanyám rózsafája engem nyílott utoljára, / én vagyok a legszebb ága” – a záró versszak pedig maga is dallá válik. A rózsavirágban a föld, a harmat ezüstjében a víz, a fénymadár tűzzel, örömmel telt röptében pedig a tűz és a levegő közege van jelen: mind a négy őselem, s bennük az egész világ – a hajnalból kinyíló élet.