TÖBBEK KÖZT AZT IS

rengetegszer hallanom kellett: „nehéz
vagy neki, ne ülj az ölébe, gengszter”.
Fölugrottam, mint aki tényleg nehéz,
s hittem is meg nem is, ó, rengetegszer.

Megszégyenített természetemmel
kábán visszaültem a Nagyi ölébe,
kipihenni, amit az Értelem Verése
belém fájdított, ó, rengetegszer.

Akkoriban már fölemelhettem,
hogy letörölje a poros lámpatányért
csak úgy ingyér? vagy húsz palacsintáért,
éjfélkor akár. S, ó, rengetegszer

előfordult, hogy a kedvenc léviszem
szó szerint egy óra alatt kimosta,
megszárogatta, (sajnos) kivasalta,
pedig se mosógép, s centrifuga sem.

Ő egész életében egyetleneggyel,
a nagyapámmal, míg én „rengeteggel
és rengetegszer mindenféle nővel”,
s hogy ez ne ütközzék magasabb erőkkel:

mindent azonnal hangosabban csinált,
zörgött a mosogatótálban kés, kanál,
s közben túlénekelte szobám zajait.
Ó, rengetegszer így, egészen így.

Azt mondta, „tudom én, milyen szomorú
lennél enélkül, de nem vagy rossz fiú”.
Csak „ako Bindász” (akár = ako),
a nagyapám is rengetegszer, ó.

*

Rengeteg volt, és az volt rengetegszer:
erős ölében ültem, ringatott,
csak mindig attól félt, hogy meghalok
(pedig én éppen ott, ha mégis egyszer).

Azóta, persze, nem ringatnak úgy,
csak ráng és reng ez összevissza út;
néhanap szeretnék újra „mink-lehetni”,
míg rengetegszer (bárki) (senki) (semmi).

kép | Nagy István: Édesanyám sárga fejkendőben