Dániel Anna

TÖBB IS, KEVESEBB IS A KELLETÉNÉL: PULSZKY FERENC

2001 augusztus

TÖBB IS, KEVESEBB IS A KELLETÉNÉL: PULSZKY FERENC

Érdemes archeológus, kiváló műértő, három nyelven író hatásos zsurnaliszta, fürge tollú „szépíró”, az emigráció fáradhatatlan, ötletes ügyvivője, aki egyaránt szót ért főrangú angol politikusokkal és olasz forradalmárokkal, széleskörű irodalmi műveltsége közgazdasági ismeretekkel párosul, jogászként is kiváló. Munkássága elképesztően változatos. Írt regényt Martinovics Ignácról és társairól A magyar jakobinusok címmel az emigrációban, jellemrajzot Eötvös Józsefről, Deák Ferencről és Dessewffy Aurélról a kiegyezés után Magyarországon, írt útirajzokat bőséggel, közgazdasági cikkeket, történelemfilozófiai tanulmányt könyvalakban, Regéket olasz földről, írt regényeket, értekezett a Duna-szabályozásról, s ezzel kapcsolatosan a „keleti kérdés” címen az Alsó-Duna menti államokról. A rézkor Magyarországon című alapvető archeológiai munkáját először németül írta meg, majd a megjelenése után néhány évre magyarul. Bőségesen publikált német és angol újságcikkeket, évekig küldött tudósításokat a Daily News napilapba, és írt feleségével közösen egy háromkötetes ismertetést White, Red, Black címmel az Egyesült Államokról, ahová a török földről szabadult Kossuthot kísérte. Nagy régészeti művén, Magyarország archeológiáján szinte a haláláig dolgozott, de foglalkozott nyelvészettel is, igaz, dilettáns módon, angolul értekezett a magyar igeragozásról, magyarul a szanszkrit grammatikáról. S a temérdek írás között, amelyekben már csak a kutató bogarászik, ott az időtálló: az Életem és korom, ez a kortörténet, emberábrázolás és problémák felvetése szempontjából egyaránt értékes mű. A reformkor, negyvennyolc, majd az emigráció a nagy várakozások és a keserű tapasztalatok ellentétében elevenedik meg.
a magyar hegemónia elve
A kettősség magát Pulszkyt is jellemzi. A simulékony, mindenki nyelvén beszélő „diplomata” olykor sebzően ironikus, kíméletlenül igazmondó és fölényes. Széleskörű tudására, „européer” voltára rátarti, de megrendelésre készült, három nyelven megjelent regényéről megállapítja: „több szerencséje volt, mint amennyit érdemelt”. Radikálisan demokratikus világnézettel kötelezte el magát jóformán serdülőkorától, de a felekezetek egyenjogúságáért, a faji megkülönböztetések ellen kitartóan küzdő Pulszky Ferenc a nemzetiségi kérdésben a magyar hegemónia elvét helyesli, még a nyelvhasználat terén sem fogad el engedményeket. S ami jellemének oly meghökkentő vonása: változatos, nemegyszer ellentétes politikai utakat követ, és mégis következetes. „Erősen opportunista”, állapítja meg róla Concha Győző, a kiváló jogász, de így folytatja: „nem ismert alkut, nem ingadozott, ha életcélját, a magyar nemzeti létet a társadalom szabadelvű átalakulását, a magyar tudomány és művészet ügyét látta veszélyeztetve.”

Ellentétességeit még szép számmal lehetne sorolni, de hadd fejezzem be azzal a gyakran epés ingerültséggel, végül beletörődéssel viselt kettősséggel, amelyre Pulszky Ferenc talán csak idős korában döbbent rá: több is, kevesebb is a kelleténél… Kevesebb a reformkor, a forradalom nagyjainál, Kölcseynél, akinek beszédeit a fiatal jurátus áhítatos tisztelettel hallgatta a pozsonyi diétán. Felmérhetetlenül kevesebb Széchenyinél, akit élesen és értetlenül bírál, Kossuthnál, akihez lelkesen csatlakozott, akinek vezérlete alatt az emigrációban kitartóan dolgozik, és szakításuk után sem állt ócsárlói közé, sőt elismerte sajátos nagyságát. A kortárs és barát Eötvös Józsefnél is kevesebb, akinek segítőkészségét gyakran méltatja, de a regényíróról, a társadalombölcselőről szóló sorokban ott sejlik a fenntartás. És kevesebb Teleki Lászlónál is, akinek aggályos puritánságát, önkínzó érzékenységét részvéttel vegyes iróniával, szakadékos mélységét értetlenül szemléli.

daniel2_0524

De Pulszky Ferenc több is annál a közegnél, amelyben az emigrációból hazatérve harmincegy esztendeig élt. A táblabíró-világ szívós maradványai és a rohamos kapitalizálódás habarcs-társadalmában több volt a kelleténél világrészeket átfogó műveltségével, szabadkőművességével, származásnak és felekezeteknek fittyet hányó barátkozásaival, a hangzatos körmondatok közepette rövidre fogott, gyakran ironikus kijelentéseivel. A polihisztor jelzőt inkább gúnyként, mint az elismerés jeleként akasztották rá. Hűtlen hűségét nem fogták fel. A kevés és a sok, a megalkuvás és a rendíthetetlenség egyvelege zavaró és idegen volt. Másság. Pulszky Ferencet saját korában talán csak Mikszáth értette meg. A másságok nagy írója.

Oltványi Ambrus az Életem és koromhoz írt előszavában megállapítja, hogy Pulszky Ferenc a képességeihez és munkásságához méltó megbecsülést nem kapta meg sem az emigrációban, sem a kiegyezés utáni magyar társadalomban. Nem kapta meg sem életében, sem halála után.
a felvilágosodás
Eperjesen született 1814-ben német nyelvű, német műveltségű, jómódú szülőktől. Gyermekkorában magyarul csak a nagyanyja házában beszélt. A tudást habzsoló fiúban a magyar nyelv hamarosan összeforr a kibontakozó reformkor eszméivel. Nagybátyja és mentora, a kiváló műértő és műgyűjtő Fejérváry Gábor otthonában megismeri a felvilágosodás íróit. Fejérváry kíséretében járja be kétszer is Itáliát, vele utazik Franciaországba, Angliába, Németföldre — s ami még a művelt arisztokrata ifjak között is kivételes — bejárják a régi holland és belga városokat. A fiatalember előtt szélesre tárult az európai kultúra világa, megfigyelheti a rendi társadalmat már felszámolt országok életét.

Lépjünk vissza az időben… A serdülő beköltözik öngyilkos fivérének szobájába, ahol majd éjszakába nyúló estéken könyveit bújja. Pulszky Ferencnek fivérén kívül fia, Károly, a tehetséges művészettörténész is öngyilkos lett. Eltűnődhetünk Pulszky Ferenc ellentétektől vibráló lényén. Családi terheltség? De máris az ellenvetés. Fivére az apai szigor és értetlenség miatt lőtte főbe magát, szerelmi bánatában, a romantikus feleslegesség érzet és búbánat miatt. Az ifjú Werther szenvedései, a Fanni hagyományai korszakában. Fél évszázad múlva Pulszky Károly a megátalkodott korlátoltságnak, a pöffeszkedő műveletlenségnek és — tagadhatatlan — némileg a saját szertelenségének esett áldozatul.

Bár a fiatal Pulszky nem vallja „kirekesztőleges” olvasmányának a francia forradalom történetét, mint néhány év múlva Petőfi, lelkesedését bizonyítja, hogy párhuzamot von a pozsonyi diéta — jurátusként vesz részt az üléseken — és a francia forradalom Konventjének nagyjai, pártcsoportjai között. Deákot és követőit — meghökkentő! — a Hegypárthoz hasonlítja, a méltán népszerű Felsőbüki Nagy Pált a Gironde széplelkű szónokához, Barbarouxhoz, de Robespierre és Saint Juste szerepeit is kiosztja.

Hivatástudat és becsvágy egyaránt hajtja. Pályája felfelé ível. Huszonnégy évesen már a Tudományos Akadémia tagja. Tanulmányokat és hatásos újságcikkeket ír, tekintélyes magyar és német nyelvű lapokban ismerteti az országgyűlési ellenzék céljait. Jogászként is jeleskedik. És szenvedélyesen veti bele magát a Széchenyi—Kossuth vitába.

1842-ben Széchenyi az Akadémián tartott előadásában elmarasztalta a középnemesség nemzetiségi politikáját. Pulszky válaszolt rá, a Kossuth nevével fémjelzett Pesti Hírlapban fejtegette a magyar hegemónia jogosságát. Széchenyi borúlátását is rosszallja. A haladásért küzdő bizakodjék. Élete során ettől nem tágított. Hajlott korában Az ember tragédiája bemutatójának alkalmából fejtette ki, hogy a mű a történelem pesszimista szemlélete miatt elhibázott. A honi sajtó felzúdult, Rákosi Jenővel az élen.

daniel3_0524

A fiatal Pulszky nem jelesre, kitűnőre akar vizsgázni abból, amire lelkében felesküdött. „A tekintélyek kora lejárt”, oktatja ki Széchenyit demokráciából. Petőfit is megrója: a haza ügye előbbrevaló, mint a világszabadság. Kossuthnak a szabadságharcban a hon miatti aggodalmában azt tanácsolja: lövesse főbe Görgeyt.

Sikeres ember. Sikeres a házassága is. Walter Teréz, a gazdag bécsi bankár lánya egy Jókai-regény eszményi nőalakja is lehetne. Deák Ferenc szavaival „a Mindenható legnagyobb áldása Pulszky életében”. Okos, művelt, a zene és a szépművészet világában egyaránt otthonos. A már említett amerikai útikönyvön kívül, amelynek társszerzője, angol, német, végül magyar nyelven jelent meg Egy magyar hölgy naplójából című írása. „Magyar hölgy”, mert Walter Teréz a hitvesi azonosulás mintaképe. A hozományból vásárolt felvidéki kastélyukban élénk a társadalmi élet. Pulszkyné háziasszonyként is jeleskedik, és szüli a gyermekeket.
kravallt csinál
Negyvennyolc tavaszán Pulszky Ferenc államtitkár, először Kossuth mellett a Pénzügyminisztériumban, majd a forrongó Bécsben, a „király személye körüli miniszter”, Esterházy Pál oldalán. Dobblehoff belügyminiszter szemére hányja, hogy kravallt csinál, az udvar felmenti állásából, de ő Bécsben marad, a magyar kormány megbízásából megfigyelő és tanácsadó a bécsi forradalomban. Az esztendő utolsó két hónapjában a Honvédelmi Bizottmányban tölt be tisztséget. December végén — Jellasich hadserege a fővárost fenyegeti — elhagyja Magyarországot, állítása szerint Kossuth megbízásából, a kormány külföldi ügyvivőjeként. Húsz év múlva az emigrációból hazatért Pulszkyról az ugyancsak emigráns létből hazajött Csernátony Lajos újságcikkben állítja, hogy annak idején önkényesen távozott veszélyben lévő hazájából, a diplomáciai képviselettel csak később bízták meg. Pulszky tagadta a vádat. Csernátony válaszában azt ajánlotta, közölje megbízólevele másolatát, s ha az nincs meg, forduljon Kossuthoz igazolásért. Pulszky nem követte a fullánkos tanácsot, Kossuth nem nyilatkozott.

Csernátony állítása megalapozott, hiszen negyvenkilenc elején a Debrecenbe települt országgyűlésen éles vita tárgya volt Pulszky igazolatlan távolléte, de nevét a képviselők listájáról „érdemeire való tekintettel” nem törölték. Beérhetnénk Oltványi Ambrus megállapításával: „a sztoikus halált megvető hősiesség csakugyan nem jellemző Pulszky egyéniségére”. Csakhogy a „megfutamodásból” hosszantartó, szerteágazó következmények eredtek, amelyek ott feszültek Kossuth és Pulszky kapcsolatában, közös tevékenységükben, s idővel szerepük lesz — Pulszky szavát idézve — szakításukban.

Ismét egy meghökkentő ellentét. A kiváló realitásérzékkel rendelkező Pulszky letagad olyan tényt, amely könnyen a fejére olvasható. S a szökésével kapcsolatban valótlan állítása nem kivételes eset. Az Életem és koromban még kirívóbb példája olvasható a tények semmibevevésének. Teleki László konföderációs államtervét bírálva, amelyben a vármegyék vagy kerületek lakosságának többsége dönti el, hogy melyik országhoz fog tartozni, Pulszky felháborodva írja: „Senki sincs köztünk, aki Erdélyt odaadná a románoknak.” Pedig emigránsként két alkalommal is részt vett területi engedményekkel járó konföderációs államterv kidolgozásában, amely védőszövetség lenne Ausztriával és Oroszországgal szemben. Az első negyvenkilenc májusában készült. Az orosz beavatkozás a küszöbön, a nemzetiségi harcok fellángoltak, a belső béke biztosítása nagyfontosságú feladat volt. A tervezetet a tekintélyes lengyel emigráns Czartoryski herceg és Teleki László dolgozta ki. Teleki az akkor már Angliában élő Pulszkyt a tervezet megvitatására Londonból Párizsba hívta. A megvitatás negyvenkilenc májusában megtörtént, a konföderációs állam területének anyanyelv szerinti felosztását a jelenlevők, tehát Pulszky is, elfogadták. A másik konföderált államtervet a kiváló román történész, Balcescu javasolta. Telekivel együtt Pulszky ezt is elfogadta. Mindkét tervezet biztosította Erdély függetlenségét, aminek valószínű következménye, hogy az idővel megalakuló dákóromán birodalom része lesz. A tervezeteket elküldték Kossuthnak; az elsőt Debrecenbe, a másodikat már Törökföldön kapta kézhez. Kossuth a konföderáció tervét helyeselte, de Magyarország területi egységének feladását elutasította.

daniel4_0524

Eltűnődhetünk az éles eszű, nagy gyakorlati érzékkel rendelkező Pulszky gyermeteg öncáfolatain. A siker vágya telepedett memóriájára?… Ellentétek közt ingázó lénye talán átlépte olykor a határt megtörtént és óhajtott között, s törölte a nemkívánatos valóságot.

1849 januárjában ért Párizsba. Első útja Teleki Lászlóhoz vezetett, aki a magyar kormányt képviselte a francia fővárosban. A köztársaság elnöke december közepe óta Bonaparte Lajos — a közeli jövőben III. Napóleon.

A Párizsban töltött két hónap folyamán Pulszky testközelből tapasztalhatta a hivatalos politika növekvő jobbra tolódását. S egy esztendőbe se telik: Londonban menekültként találkozik a francia baloldal néhány vezető személyiségével. A francia politikusok meghökkentő tájékozatlanságáról Telekitől értesült, de hamarosan maga is meggyőződhetett róla. Amikor az orosz támadás nyomán a magyar ügy végre napirendre került a francia képviselőházban, kiderült, hogy az interpellációra készülő honatya Erdélyt a szultán provinciájának tartja.

És mégis… A hazai elszigeteltség után a politikai események távlataival, összefüggéseivel, az álláspontok változatosságával és változékonyságával, a világpolitikával Párizsban szembesül a kivételesen fogékony Pulszky.
emigráns összejövetel
Írókkal, politikusokkal, s az Európa minden tájáról, sőt még Kubából is összesereglett emigránsokkal Teleki oldalán ismerkedik meg. És máris felfigyel az emigráns élet egyik nagy veszélyére: a lengyel Czartoryski herceg vezette emigráns összejövetelt romantikus melodrámára emlékeztető — vagy talán ebből a műfajból másolt — dagályos fogadalmakkal, színpadias gesztusokkal nyitják meg. A jövendő Nagy Cél és az idejétmúlt egyvelegével majd gyakran szembesül.

Vívódik útrakelése következményeivel. Teleki László egy levelének részlete, amelyben elnézést kér Kossuthtól Pulszky számára, aki hibát követett el, de fontos szolgálatokat tesz a hazának, bizonyítja aggódását.

Pulszky nem önkínzó alkat. Aligha küszködött az emigráns létben oly gyakori identitásproblémával, aligha tette fel magának a kérdést, most ki is ő valójában: magyar honfi vagy magyar dezertőr. De aggasztotta, mit tart róla Kossuth. Mi lesz az ő további sorsa? Hogyan nyerheti vissza Kossuth becsülését?…

A válasz önmaga felmentése is: külhonban szolgálni a haza és az emberi haladás ügyét. A hon üdve és önmaga igazolása összefonódik, meggyőződés, becsvágy és aggodalom kibogozhatatlan egyveleggé vált Pulszkyban.

Két levél és a dátumai közti események bizonyítékul szolgálnak erre a feltevésre. Az egyiket Pulszky írta Párizsban 1849. február 26-án Kossuthnak. Utána úgyszólván tüstént átkelt a csatornán. A másik Debrecenben május 14-én kelt. Battyhány Kázmér külügyminiszter küldte Kossuth nevében. Az Angliában hivatalos megbízatás nélkül működő Pulszky Ferencet „Magyarhon ügynökének (Chargé d’Affaires)” nevezi ki Angolhonban.

Illetményét Teleki folyósítja.

Pulszky bravúros diplomáciai tevékenységéről Angliában jó néhány beszámoló — köztük fordulatosan előadva az övé — áll az érdeklődők rendelkezésére. Gyulai Pál epés megállapítása szerint Pulszky nem fukarkodik a saját dicséretével. Érdemeit nem csökkenti, hogy apósának, a bécsi bankárnak a neves államférfihoz, Lord Landsdowne-hoz, „az ősz hajú miniszterhez” intézett ajánló levelével érkezett a szigetországba.

Hatásos újságcikkekkel, a közélet tekintélyes férfiaival folytatott fejtegetésekkel az osztrák közleményekből félreismert, vagy éppenséggel szinte ismeretlen Magyarországot néhány hét alatt a rokonszenvező figyelem célpontjává, politikai üggyé emelte Angliában. Jó taktikai érzékkel ismételten kifejtette, hogy hazája szabadságharcot, nem forradalmat vív, a demokrácia eredményeit akarja megvalósítani független magyar kormány vezetésével. Hamarosan három nagy újság közli németül írt, angolra fordított írásait Magyarországról. Fáradhatatlanul köti a hasznos ismeretségeket politikusokkal, közéleti férfiakkal. Cobdent, a neves közgazdászt, Mazzinit, az anarchista merénylettől sem ódzkodó olasz forradalmárt és Lord Dubley Stuart képviselőt egyaránt megnyeri a magyar ügy számára. Lord Palmerston külügyminiszter fogadja Pulszkyt. Nem lekicsinylendő siker. A magyar kormány hivatalos küldöttét, Szalay Lászlót, a centralista politikust és kiváló történészt a közelmúltban a külügyminiszter azzal utasította el: kérelmét továbbítás végett az osztrák nagykövetségen nyújtsa be. Pulszky kifejtheti a külügyminiszternek — először magánemberként, majd hivatalos minőségben többször is — hazája helyzetét.

daniel5_0524

A szabadelvű nézeteiről ismert Palmerston biztosítja, hogy rokonszenve a magyar nemzeté, de Ausztriára az európai egyensúly miatt szükség van. Ezt a választ Pulszky gyakran hallja a későbbiekben is politikusoktól és angol barátaitól, ezt jelenti ki majd a Parlamentben a miniszterelnök, ismétli meg Palmerston az orosz beavatkozás hatására felszólaló képviselőknek.

A megérkezett hivatalos megbízólevél elégtételt, de nyilván szorongást is kelt Pulszkyban. Batthyány Kázmér, a külügyminiszter írta, nem Kossuth. Batthyány megállapítja, hogy Pulszky „angolhonbani működése által nagy szolgálatokat tett hazájának”, de a Chargé d’Affaires-nek lelkére köttetik „minél előbb és minél gyakrabban tudósítani a minisztériumot”. A végső mondat burkoltan fenyegető: „Ezt annál inkább ajánlanám, minthogy ezáltal azon balvéleményeket is megcáfolhatná, melyek talán egyeseknél távolléte által gerjesztethetnek.”

A Kossuth-kép megváltozása vagy — ami sokkal érdekesebb — változatai a magyar emigránsok tudatában pszichiáter tanulmányába kívánkoznak. Legérdekesebb alanyai nem a konokul gyűlölködő csalódottak — Batthyány Kázmér, Szemere Bertalan stb. —, hanem azok, akikben az Egyedül Hivatott képmása váltakozik a Délibábot Kergetővel — Teleki László, vagy akár Klapka György. És Pulszky is, bár az ő egyezkedésre hajlamos lényében ez a kettősség hosszú ideig jóformán zavartalanul működik.

A Pulszkyban élő Kossuth-kép módosulásának bizonyítéka, hogy a kormányzói levél legfontosabb megbízását Telekivel egyetértésben nem teljesítette.

A levelet Teleki László, a címzett személyesen vitte Párizsból Londonba, hogy Pulszkynak átadja. Az osztrák és orosz haderő harapófogójában Kossuth úgy remélte Anglia segítségét megszerezni, hogy a magyar trónt a kormány felajánlja Viktória királynő fiának, Arthur hercegnek. S ezenkívül még nagy kereskedelmi kedvezményt biztosítana Angliának. A két ügyvivő egyetértett, hogy csak az utóbbi ajánlatot lehet felterjeszteni a külügyminiszternek.
délibábot kerget
Kossuth külpolitikája olykor délibábot kerget. Pulszky soha nem ítélkezik oly szigorúan, mint majd Teleki László, aki hamarosan egyaránt bírálja Kossuth külpolitikáját és egyénisége „parancsári” voltát. Nem fogalmaz olyan megrendítően, mint Széchenyi: „hatalma van a lelkeken”. De ezt a gondolatot közli ő is, amikor megállapítja: „Kossuth magával ragadja még azokat is, akik nem értenek egyet eszmemenetével”.

Pulszky ismét töröl: a szabadságharc összeomlásáért Görgeyt és az önkényeskedő, pártoskodó politikusokat vádoló Kossuth viddini leveléből kihagyott egyet s mást, egyetértésben Telekivel, mielőtt az angol sajtóban közzétette. (A Görgeyre irányuló vádak érintetlenül maradtak.) Bírálja azt, akinek bírálatától tart. Visszás állapot. A Kossuth-kép tündöklése helyenként elhomályosult, de Pulszkynak nincs kétsége: Kossuth az egyedüli Hivatott. Hiszen Teleki László is, aki elvi okokból rövidesen megszakítja Kossuthtal a kapcsolatot, ezt írja neki Viddinbe: ,,Te vagy Európa legnagyobb embere, s a magyar ügy a te neveddel van identifikálva.”Az eljövendő tizenegy esztendő folyamán, „meghasonlásukig” Pulszky Ferencet a haza és a demokrácia ügyén, az eljövendő létformában való érvényesülésen túl temérdek indok, tekervényes indítékok egyvelege köti, bogozza Kossuthhoz, és gyűlnek a meghasonlás felé taszító okok.

Kiszabadítani Kossuthot a menedéket adó Törökországból, ahol elszigetelődött, s ahol a menedék korántsem biztonságos, mert Ausztria és Oroszország a menekültek kiadását szorgalmazza a Portánál. A kiszabadításra, vagyis Kossuth megszöktetésére Henningsen, az ismert nevű újságíró, a közel-keleti helyzet szakértője vállalkozott. Pulszky szerint Henningsen kereste fel őt tervével, annyi bizonyos, hogy mindketten a Daily News újság munkatársai. A szöktetéssel Teleki is egyetért. A Balkánon jártas Henningsen útnak indul, először Viddinbe, majd a kisázsiai Kiutahiába, a menekülttáborban értekezik Kossuthtal, aki hajlandó a szökésre. Pulszky nekilát a szervezésnek.

daniel6_0524

Hajót kell bérelni, legénységet biztosítani, lovakat vásárolni, hogy a menekülők a táborból eljussanak a kikötőig. Hamarosan előteremti a szükséges nem csekély összeget. Túlnyomó részét a gazdag lengyel emigráns gróf Zamoyski adta, hozzájárult egy Londonban élő magyar aranyműves és Lord Dudley Stuart képviselő, a magyar ügy lelkes híve. A szöktetésre végül nem került sor, pedig Henningsen már hajót is bérelt, legénységet szerződtetett, lovakat vásárolt. A történészek szerint Pulszkyt és Telekit angol barátaik lebeszélték a kockázatos tervről. Pulszky azt állítja, a szöktetést feleslegessé tette az észak-amerikai kormány menedékjoggal egybekötött meghívása. Mindkét állítás megalapozott, s az angol barátok érvelése időrendben nyilván megelőzi az amerikai meghívást.
szándék, képzelet, valóság és memória
Aztán ismét szervez. Az amerikai hadihajón érkező Kossuth fogadását készíti elő a southhamptoni kikötőben. Szorgosan, de feltehető, hogy nem szorongásmentesen buzgólkodik. Kossuthnak küldött beszámolóira általában a Telekinek szóló levelekben érkezett tudomásulvétel, utasítás. A tartózkodás érezhető. Ha Kossuth Anglia földjére lép, hogyan alakul az ő helyzete a jövőben?… De higgyük el neki, annál is inkább, mert feltehető, ő maga is így hiszi: azért akar elsőként beszélni az érkezővel, hogy átadja neki Mazzini levelét. Az olasz forradalmár óva inti Kossuthot; el ne fogadja Palmerston meghívását a Lord vidéki kastélyába. Palmerston meghívó levele a hajó érkezését váró Lord Dudley Stuart zsebében. Ne vizsgáljuk szándék, képzelet, valóság és memória egyvelegét, érjük be a tényekkel. A találékony Pulszky amerikai lobogót kitűzött csónakon jut el a közeledő hajóhoz, az ő zsebében Mazzini Kossuthnak szóló levele, s mihelyst a Mississippi horgonyt vet, a kötéllétrán felkapaszkodik a fedélzetre. Kossuth ott áll családja körében. „Egymás nyakába borultunk”, tudósít az Életem és korom.

Kezdetét veszi a megújult személyes kapcsolat, amelyben Pulszky esetenként titkára, olykor munkatársa, időnként útimarsallja, propagandistája, ügyintézője Kossuthnak. Szükség esetén beszerző. Hamarosan ismét Amerikába hajózik, hogy a Mazzini tervezte milánói felkelés céljára Kossuth megbízásából az ott vásárolt fegyvereket Európába szállítsa. A felkelés, amelytől az egész olasz földre kiterjedő revolúciót vártak, egyetlen nap alatt összeomlott. Magyaros nadrágok és megfelelő lábbelik beszerzésén is buzgólkodik majd a felállítandó magyar légió számára. A segélypénzek kezelése és kiutalása a rászoruló emigránsoknak, ez a tüskés feladat is az ő dolga. Az igénybevétellel párosult mellőzöttséget nyomasztó teherként hordja magában. Egy évtized múlva, szakításuk okait feszegető levelében ezt írja Kossuthnak: „ezentúl egyéniségemet nem enyésztetem el”.

Fenntartás nélkül szegődött az Európába visszatért Kossuthhoz, holott emigráns társai közül számosan, s éppen a legtekintélyesebbek eltávolodtak tőle, sőt szembefordultak vele.

A kisázsiai kényszertartózkodásban a szabadságharc vereségének okait elemezve Kossuth elhatározta, hogy Magyarország kormányzójaként egymaga vezeti az emigráció ügyeit, beleszólást nem enged. Teleki, majd Klapka is megszakította emiatt az együttműködést. Pulszky tudomásul vette ezt a csupán a tudat birodalmában elfoglalt kormányzóságot. Kossuthnak írt leveleiben a megszólítás — az utolsó kivételével — Kedves Barátom, Kormányzóm. S az Életem és koromban elismeréssel vegyes gúnnyal állapítja meg: „Kossuth sohasem lépett le egészen azon talapzatról, melyre őt lángesze és a körülmények helyezték”. A szuggesztív nagy egyéniség s a tőle végül elpártolt követőjének kapcsolata, az elszakadás folyamata mindig érdekes és elgondolkoztató.

A Kossuthról szóló irodalomban kevés szó esik a magánemberről. Fullánkos híresztelések maradtak ránk a fiatalkori kártyaügyről, a török emigrációban az aranyszőke Dembinszky grófnéról, aki időnként delejes álomba merülve jósolt és küldte a jelentéseket Bécsbe. Csak aggkori, megindító fellángolásáról áll bőséges anyag rendelkezésre. De hol vannak a londoni évek mindennapjai, a szűkös körülmények, a visszavonultság, ha nem járja az országot előadáskörutakon, amelyeken a magyar ügy egybefonódik a kenyérkeresettel? Hol a négyszobás lakásban a korlátolt, felfuvalkodott feleség mellett a tekintélyét aggályosán óvó, a jövőért lankadatlanul dolgozó Kossuth mindennapjai?

daniel7_0524

Aggályait Pulszkyval szemben bizonyára növelték a könnyed fordulatok, amelyekkel a sokféle tevékenységet folytató férfi álláspontjait váltogatja, és szavaiban — lehet, hogy olykor tudatában is — a megtörtént helyét néha az óhajtott foglalta el. És megeshetett, hogy Pulszky, aki az angliai esztendők folyamán vált érdeklődő dilettánsból értő archeológussá, a műgyűjtő és talán műkereskedő nem állt a kellő időpontban a közös nagy ügy szolgálatába.
elefántcsont-gyűjtemény
És Pulszky? Találékonysága, gyakorlati érzéke, sokféle tevékenységre alkalmassága, eleinte apósának bécsi bankháza is megóvta az emigráns lét anyagi gyötrelmeitől. Nagybátyja halála után rászálltak a műkincsek, vagyonos ember lett. Az elefántcsont-gyűjteményt a British Museum vette meg. London előkelő negyedében, a Kensington park közelében bérelt szép lakást, idővel saját házat vásárolt. S ami kiváltképpen ritkaság az emigráns létben: Pulszky Ferenc otthon van az idegen társadalomban. Művelt és tekintélyes angol családokat látogat, megfordul Dickensnél, kiváló feleségével műtárgyakkal teli szép otthonában fogadja barátait. Sikeres ember.

A fegyverek, amelyekért Pulszky elhajózott Amerikába, ismét nem kerültek bevetésre: Ausztria semleges maradt a krími háborúban. A háborút követő esztendőkben Pulszky egyre jártasabb lesz az archeológiában és az angol életben. A londoni lapokon kívül egy amerikai újság is közli cikkeit. Gyerekei mellé nevelőt fogad, a nagy műveltségű magyar emigránst, Tanárky Gyulát. Kossuthot ritkán látja.

A fordulat 1860-ban következik be. „Januárius közepén Klapka feljött Londonba, s minden tartózkodás nélkül elmondta előttünk, hogy Cavour és Napóleon el vannak tökélve a háborúra”, olvashatjuk az Életem és koromban. Pulszky újból propagandafőnök és kísérő Kossuth angliai előadókörútján, és ismét megállapítja, hogy Kossuth nem a leírt, az elhangzó szavaival ragadja magával az embereket. Pulszky tudomásul vette, hogy az emigráció ügyeit a Magyar Nemzeti Bizottság, vagyis Kossuth mellett Teleki és Klapka intézi. Klapka a hadirányítás — ezt elfogadja. De Teleki… „Azért, hogy gróf Teleki László, ki nyolc évig visszavonult tőled, s 59-ben csak azért közeledett ismét, mivel nélküled semmire sem tudott menni…”, tör fel belőle a váltig mellékszerepre szorított keserűsége, amikor majd szakításra kerül a sor Kossuthtal. Ő az emigráció angolhoni ügynöke lett a kitört háborúban, a már említett magyaros nadrágok és lábbelik beszerzésével foglalatoskodik a bevetendő Magyar Légió számára, amikor eléri a hír: Napóleon az osztrákokon aratott solferinói győzelem után fegyverszünetet ajánlott Ferenc Józsefnek.

Kétségbeesés. „Vastermészetem ellenére is megbetegedtem”, írja. Bizakodása és tettereje hamarosan helyreállt. A békekötés, amely Velence tartományt továbbra is Ausztria birtokában hagyta, tüntetésekben kirobbanó felháborodást keltett Itáliában. Az olasz külpolitikában még benne volt a magyar felkelés terve, ha francia szövetséggel ismét megindul a háború Ausztria ellen. Az egyre inkább kiéleződő helyzetben Torinóban szükség volt egy megbízható emberre, de úgy, „hogy fel ne tűnjék”, idézi Pulszky az államminiszter, Cavour Kossuthhoz írt szavait. Papírforma szerint a Daily Mail londoni újság tudósítója, valójában a Magyar Nemzeti Igazgatóság képviselőjeként Kossuth írásba foglalt utasításaival érkezett Torinóba. Végre ismét képességeihez illő feladathoz jutott. S ebben a tevékenységben sodorják körülmények, elhatározás, kényszerűség, meggyőződés, sértődöttség, becsvágy, hivatástudat — merőben ellentétes irányokban.

Naponta hajnali ötkor jelentkezik Cavour gróf lakásán, beszámol, útbaigazításokat kap. Politikusokkal és forradalmárokkal tárgyal, s egyre inkább tapasztalja az ellentétet Cavour, a „mindenható” miniszter és a köztársasági meggyőződését nem titkoló, csak pihentető Garibaldi közt.

daniel8_0524

Az eseménysorozatot, amely véget vetett diplomáciai tevékenységének és Kossuthtal való kapcsolatának, ő maga közli az Életem és koromban, de megörökítette Kossuth, megírta Klapka, a főszereplő, s elmondta az idős Türr élete krónikásának. Az olvasatok tanulságosan különböznek.
az emigráció ügyvivője
A tények: a Magyar Nemzeti Igazgatóság az olasz—francia szövetség idején titkos megállapodásra lépett Couza román fejedelemmel fegyverszállításról a magyar felkelés számára. A francia pénzből vásárolt ágyúkat és puskákat a szárd kormány bocsátotta az emigráció rendelkezésére, s a terv szerint az erdélyi határ közelében raktározták volna el. A fegyverek elszállítására a váratlan fegyverszünet miatt nem került sor, de Garibaldi dél-itáliai győzelmei ismét időszerűvé tették. Genovából elindult öt hajó a fegyverszállítmánnyal a fekete-tengeri kikötő, Galac felé. A hajók közül hármat a törökök foglaltak le, kettő megérkezett a román kikötőbe, de az osztrák konzul tudomására jutott, hogy a hajók fegyvereket hoztak. Az ügy nemzetközi botránnyá dagadt, az angol parlamentben is megvitatták. Nem érdemes firtatni, hogy a dilettáns módon intézett titkos fegyverszállításban valójában mekkora volt Klapka szerepe. A lényeg: Cavour ingerültsége a testközelben lévő Pulszkyra zúdult. Neheztelését erősen növelte, hogy kiderült, Pulszky kapcsolatot tart fenn Garibaldival. Az emigráció ügyvivője joggal aggódott, hogy működése az itáliai királyságban hamarosan véget ér.

Sérült becsvágy, felgyülemlett keserűség, tettekre serkentő hevület, indulatok és kétségek egyvelege sarkallja Pulszkyt — szavait idézve — meghasonlásra és összeütközésre Kossuthtal. Azt kívánja tőle, hogy „törjön” Cavourral. „Garibaldi vagy Deák” — háborúban kivívott nemzeti függetlenség és szabadság vagy békés elnyomás — szögezi le a haza előtt álló két lehetőséget.

Az útjaik végleges elválását megelőző levelekben az érvek, szemrehányások, panaszok, vádak a mögöttessel akár kötetnyire terjednének. Kossuth azt fejtegeti, hogy III. Napóleonnak fontos érdeke a háború Ausztria ellen — a hivatalos olasz politikával, tehát Cavourral kell tartani. Pulszky: „a háború Garibaldi kezében van, nem a császáréban, nem a gróféban.” Indulatai a romantikát ironikus távoltartással szemlélő Pulszkyt Victor Hugo-i kép felvázolására késztetik: „Garibaldi sereget tapod a földből.”

Elkötelezte magát Garibaldinak. Vonzza a szabadsághős igenből és nemből álló lénye; egyöntetűsége, szilárdsága célt és kapaszkodót jelent neki. A becsvágy, önérdek, hivatástudat, önzetlenség, önáltatás összemosódását bőségesen tapasztalhatta az emigrációban. És kivételes pillanatokban szembenézve önmagával talán a saját énjében is.

A mellőzöttség érzete is sarkallja az elszakadásra. „Én három hónap óta ismételten megsértve érzem magam”, írja Kossuthnak. Esztendők óta — írhatná.

daniel9_0524

Kossuth saját kérésére menti fel Pulszkyt diplomáciai tisztségéből. (Mindenképpen felmentené, hiszen Cavour nyilván nem szándékozik együttműködni a már nyíltan garibaldista ügyvivővel.) „Pulszky elrontotta a magyar ügyet.” „Rouge-abb, mint én vagy Ön”, írja Kossuth Klapkának, akit igyekszik — hiába — visszatartani Garibalditól.

Pulszky és Klapka egyetért: Garibaldi! A szabadsághős kész a magyarországi felkelés elindítására. Pulszky elhajózik hozzá Caprera szigetére. Klapka óvatos, ő csupán levelet küld Pulszkyval.
Róma vagy a halál
Magyarország felszabadítására két haditerv is készült. Az egyik szerint Garibaldi serege a török parton kötne ki, és egészen Oroszország határáig szabadítaná fel az elnyomottakat. A másik haditerv Türré, aki szerint Montenegróban kell partra szállni, s onnan nyomulni Magyarország felé. Klapka mindkettőt túlságosan merésznek tartja. Hamarosan ő is, Türr is Cavour oldalán áll. Pulszky kitart hőse mellett, részt vesz — szavait idézve — „a hideg logikával összeegyeztethetetlen vállalkozásban”. Garibaldival vonul az Egyházi Állam felszabadítására, igaz, a Daily News tudósítójaként, de a részvétel így sem veszélytelen. A sereg jelszava: Róma vagy a halál.

Az Egyházi Állam fennállását III. Napóleon katonasággal szavatolta. Cavour csapatot küld a garibaldisták ellen. A szabadsághős megsebesült, lecsukják, Pulszky is fogságba került. Felesége kilincsel kiszabadulásáért. Fogsága néhány hét után véget ér. Hazájába visszatértéig nagyrészt Firenzében él, magánemberként. A politikától elszigetelődve Pulszky alighanem lelki légszomjjal küszködik és számvetést tart. Az 1865-ben írt könyve, Mese a csillagfiról és a királyfiról tisztelgés a csillagfi Garibaldi előtt, és ítélkezés III. Napóleon felett, akinek nem csupán kalandor politikáját marasztalja el, középszerűségét is megállapítja. De Pulszky a közelmúlt eseményeiből leszűrte a tanulságot: a nemzeti függetlenség olykor, vagy éppenséggel gyakran nem a szabadságeszmék jegyében, hanem azok ellenében valósul meg. (A bismarcki Poroszország is intő példa a nemzeti függetlenség és öntudat ellentétére a szabadsággal.) Garibaldi vagy Deák — írta annak idején Kossuthnak. A rövid mondat módosul: Garibaldi után Deák. Deák, akinek ő még Angliából elküldte egy hosszúra nyúlt elégiáját, valamint a szanszkrit és magyar grammatika hasonlóságairól írt értekezését, azzal a kéréssel, igyekezzen kieszközölni közlésüket. Deák, akit ő mindig őszintén tisztelt.

Pulszky Ferenc a kiegyezést megelőző esztendőben tért vissza Magyarországra. Az 1852-ben hozott halálos ítélet még érvényben volt; uralkodói megkegyelmezésben részesült. A kegyelmet barátai járták ki, mert a lányával Magyarországon tartózkodó Teréz, aki az önkényuralomban elkobzott kastélyt és birtokot visszakapta, tífuszban megbetegedett. A megérkező Pulszkyt felesége és leánya halálhíre fogadta. Rövidesen Géza fia is meghal.

A közügyekbe kapaszkodott. Képviselő lett. Az eminens tanítvány a kiegyezésből is kitűnőre akar vizsgázni. Egy ideig sikerült. Kormánypárti képviselőként a rázós ügyeknek többnyire ő az előadója vagy támogató hozzászólója.

Először Kossuth, aztán Garibaldi, utána meg Deák. Köpönyegforgató, cinikus, hétpróbás politikai róka! Hányszor hánytorgatták fel neki! És Tisza Kálmán? Andrássy Gyula? S a többiek? A sorsfordító eseményekbe vetett hit eltűnt a kiegyezés társadalmából. A forradalmak korából jött nemzedéknek fordítania kellett köpönyegén, ha nem vállalta az idejétmúltságot. De vajon hányan ismerték fel Concha Győzőn kívül, hogy a nézetein gyakran változtató Pulszky Ferenc meggyőződését nem változtatta. Persze, jobb lett volna, ha nem magasztalja nyomtatásban Ferenc József szép magyar kiejtését, ha nem ő válaszol a küszöbön álló kiegyezés előtt Kossuthnak Deákhoz intézett Kasszandra-levelére, s nem ő fejtegeti a közös kül, pénz- és hadügy, s a hadsereg német nyelvű vezényletének célszerűségét. És sokkal jobb lett volna, ha nem szavaz a szabadságharcban meghalt katonák özvegyeit és árváit megillető segélyezés ellen.

daniel10_0524

Bosznia okkupációja után ellenzékbe vonul. Az okkupáció elfogadása vagy elutasítása világnézeti kérdés. Pulszky Ferenc független — pontosabban magányos — ellenzéki lesz. Mikszáth szívszorítóan idézi fel parlamenti karcolatában, ahogy az egyre-másra hozzászólásra jelentkező Pulszky bírál, cáfol, elmarasztal, támad, s ellentmond alighogy elhangzott saját szavának is.

A magyar közélet patetikus hangja, a dagályos körmondatok a parlamentben és a hírlapok vezércikkeiben, a fellengzősség ingerült gúnyt kelt az alapvetően racionalista, az angol közélet stílusához szokott Pulszkyban. Pátosz volt bőven ifjúkora magyar világában is, de mögötte a meggyőződés hevülete.

Egyre világosabban és egyre keserűbben ismeri fel, hogy mindaz, amit ő, a nagy nemzedék tagjaként a polgári demokrácia feladatának és céljának vall, elsikkad, mert a társadalmi átalakulást politikusok és a közvélemény a jobbágyfelszabadítással és a nemesi kiváltságok eltörlésével befejezettnek tartja. Kossuth Lajos és Ferenc József képmása egymással szemben, vagy éppenséggel egymás mellett függ sok magyar otthonban.
Kossuth apánk
„Kossuthnak minden lehető szerepe megszűnt”, írja Pulszky 1881-ben az Életem és koromban, visszapillantva húsz éve történt szakításukra. Csak találgathatjuk érzelmeit, gondolatait, hiszen ott magasodik a szeme láttára Kossuth Lajos legendává növő alakja, a reménnyé vált Kossuth apánk.

Eötvös a Nemzeti Múzeum igazgatójává nevezte ki, Pulszky ontja a sokfajta írást: archeológia, nevelésügy, vitázó újságcikkek. A szabadkőművesek hazai nagymestere, nézetét a vallásokról nem rejti véka alá, sokan ezt sem nézik jó szemmel, akárcsak zsidó barátait. Öregkorára bőbeszédű lett, olykor szóáradatokat zúdít környezetére. Otthonában gyakran fogad vendégeket, külföldi tudósokat, írókat is. A sajtóban időnként hír jelenik meg a Pulszky-szalon estélyeiről.

Meggyőződését, hogy a világ az értelem fényével megérthető, s az értelem erejével alakítható, nem adta fel. A szabadság és kultúra útján tökéletesedő nemzet képét Pulszky a jövőbe helyezi. A fejlődésbe vetett hite dogmatikusan megrendíthetetlen.

Hetvenkét évesen újra nősült. A házaspárt ábrázoló fényképen Pulszky Ferenc karosszékben ül, arca töprengő. Kérdező arc. Feleletre váró. A feleség nem fiatal, de férjénél jóval fiatalabb — Pulszky mellett, de egy kevéssé mögötte áll. Házvezetőnőnek, gondozónőnek véli az ember, nem hitvestársnak. Azt hiszem, a hazatért Pulszky magányos volt.

1897-ben halt meg, a nagy nemzedék egyik utolsó tagjaként. Nem élte meg Károly fia öngyilkosságát, de a fiára zúduló támadások kezdetét még igen. Megélte Pulszky Károly és Márkus Emília, „a szőke csoda” házasságából származó két leány: Romola és Tessa születését. Micsoda nevek! Romola a világhírű táncművész, Nizsinszkij felesége lett.

De mindez csupán tények sorozata. A kérdező, feleletre váró arcnak igyekszem válaszolni. Arra, hogy ki is volt Pulszky Ferenc.

Tisztán látó és magát hitegető, célratörő és elkalandozó. Kiválóságra törekvő, aki elaprózta magát, gúnyolódó hívő, agyafúrt és naiv, karrierista és eszményekért hevülő, az ellentétek embere, akinek egyetlen nap száz arca van. Több a sokoldalú dilettánsnál, kevesebb az igazi tehetségnél. Pulszky Ferenc több is, kevesebb is volt a kelleténél.

kép | real.mtak.hu. A képek Pulszky Ferenc gyűjteményéből kerültek az 1869-től általa vezetett múzeum könyvtárába. A Magyar Nemzeti Múzeum Központi Adattárának archív fényképgyűjteményében található a 265 darabból álló sorozat, amely ókori, középkori és újkori elefántcsont faragványok másolatait ábrázolja.