ÖT FENYŐ
volt öt négyzetméteren
darabnyi erdő
közvetlen a ház mellett
néma bástyák árnya óvott
mókust és szarkafészket
láttam rajta a fotelból
míg a fiamat etettem
nem egyszerre vágták ki
előbb csak kettőt
megmutatni a romlás útját
de ez az utolsó három
kitépett egy oldalt
az albumomból
egy dimenzió elveszett
ott a kék ég
a fantomfenyők felett
testmeleg hiány
körötte vöröslő tűlevelek
a levegő rétege áttetszőbb
a hang útja rövidebb
szikárabb világ
a föld kiszáradt fenyői kísértenek