MŰHELYTÁRSAM 15.
Új rovatunkban arra kértük szerzőinket, hogy a Liget műhelyében korábban született egy-egy írás rövid részletére mai tudásuk-világérzésük szerint reflektáljanak.
„1665-ben Londont pestis sújtotta. Igazolhatatlan, de nem kizárható (afféle ’feltételezve, de meg nem engedve’) sejtések szerint egy a gyarmatokról érkezett hajó hurcolta a városba a bubópestist. Nem volt ellenszer. A járványügy akkori állapotának és a hatóságok gondolkodásának megfelelően, ha egy házban felütötte fejét a kór, kívülről bedeszkázták az ajtót-ablakot és őrt állítottak az épület elé azzal, hogy aki kijön, lője le. Az elnéptelenedett házakat felgyújtották.
Tragikus számítások láttak napvilágot arról, hogy ha a járvány ilyen ütemben gyilkol tovább, hány hét a világ, mennyi időn belül nem marad Londonnak egyetlen lakosa sem. A számítások figyelembe vettek minden rendelkezésre álló adatot, és a maguk módján hibátlanok voltak. Ám idővel a járvány elérte csúcsát és visszavonult. Magától. (Ha van ilyen.) Nem tudták sem gyógyítani, sem megelőzni, nem tudták a karanténrendszert résmentesen, hatékonyan kiépíteni. És mégis. Mintha a bubópestis-baktérium elunta volna az ellenállás nélküli pusztítást. Ahogy jött, úgy eltűnt. Mintha visszaszállt volna a hajóra, melyről a rakpartra lépett, és távozott volna oda, ahonnan érkezett. Feltételezések vannak – beleértve a járványt követő tűzvész ’sterilizáló hatását’ –, észszerű magyarázat nincs. London megmenekült. Nem tudjuk, miért.”
Békés Pál: Ha eljő a jövő, 1997/12
Békés Pál prózája a kifürkészhetetlen jövőről szól, birodalmak fel- és elvirágzásáról, a történelem menetét megfordító, kiszámíthatatlan eseményekről. A szöveg apropóját a millenniumi várakozás adta, amikor éppen a Szovjetunió kimúlása és az amerikai hegemónia megszilárdulása került reflektorfénybe. Mára változott a kép: az egypólusú világrend válságba jutott, az Egyesült Államok új kihívókkal került szembe. Felemelkedett Kína; a transzatlanti szövetségen kívüli világ befolyásos államai érdekszövetségbe tömörültek (BRICS); a birodalmi öntudatában sértett Oroszország brutálisan igyekszik geopolitikai érdekeit érvényesíteni Ukrajnában. A nyugati fősodor az új hidegháborús helyzetet demokrácia és diktatúra közötti küzdelemként értelmezi, s ezt az ellentétpárt előszeretettel vetíti ki a belpolitikai viszályokra is.
A kép persze jóval árnyaltabb. A BRICS-et vezető öt állam közül három demokrácia: Brazília, Dél-Afrika és India. Ezek az országok nem ápolnak felhőtlen viszonyt Moszkvával, illetve Pekinggel, de igyekeznek semlegesek maradni az orosz–ukrán háború megítélésében és nem támogatják az agresszort sújtó gazdasági intézkedéseket. A brazil, dél-afrikai és indiai kormány által dominált globális Dél külpolitikája alapvetően érdekvezérelt, de szerepet játszik benne az amerikai imperializmus elutasítása is. A dél-amerikai, afrikai és dél-ázsiai országokban még élénken emlékeznek arra, amit mi Nyugaton igyekszünk a szőnyeg alá söpörni: a CIA közreműködésére a guatemalai puccsban és a chilei katonai junta hatalomra jutásában, a kambodzsai bombázásokra, Irakra, Afganisztánra. A „szabályokon alapuló világrendre”, ugyebár…
polgári autonómia
„Korunk pestise…” – sokféleképpen lehetne befejezni ezt a mondatot. Talán „a koronavírus” a legkézenfekvőbb. Volt abban valami felemelő, ahogy az európai társadalom a kezdetekkor viszonyult a járványhoz. A karanténba zárt emberek az erkélyen énekeltek, néhány hétre feléledt a közösségi szolidaritás, az orvostudomány bámulatos gyorsasággal reagált a vészhelyzetre. Aztán a történet kezdett groteszkbe fordulni. A járvány leküzdésében csak Svédország és Florida választotta a polgári autonómiát tiszteletben tartó szabadelvű megoldást. A többi nyugati állam Kínához hasonló szigorúsággal járt el, hovatovább eljutott a de facto kötelező oltásig – az oltatlanok megbélyegzéséig és ellehetetlenítéséig. Az etatista-technokrata intézkedések csúcsa volt, amikor az oltási kötelezettség ellen tiltakozó kamionosok bankszámláját befagyasztotta a kanadai kormány.
Sokan felhívták már a figyelmet: nemcsak a baloldali progresszió és a jobboldali populizmus áll hadilábon a demokratikus hagyományokkal, hanem a centrumpolitika is hajlamos a „felvilágosult abszolutizmus” reflexei szerint uniformizálni a közvéleményt.
A demokratikus berendezkedés a történelem luxusterméke – fogalmazta meg Szűcs Jenő. Létét több felől fenyegeti valós veszély. Milyen kár, hogy kihaltak az államférfiak, s a négyévenkénti voksolásokon jórészt cinikusok, képmutatók, népbolondítók és szektás fanatikusok közül választhatunk.