TEREPSZEMLE
a rakoncátlankodó kis patakot
kőbordák közé szorították
így kezdődtek a hatvanas évek
melyek oly hamar véget értek
az a jókora kő amit kölyökkoromban
erőmet próbálgatva annyiszor a fejem fölé
emeltem praktikus célokat szolgál valahol
beleépült a racionalitás megbízható
falába a tűzoltószertár roskadozó
deszkaépítménye helyén posta épült
ahol céllövölde állt és ringlispíl forgott
búcsú napján most takaros kis park látható
világháborús emlékművel aranyozott
betűkbe öltözött kényszerű hősök vonják
kérdőre a történelmet
egyre nagyobb a csönd
amit a házak fölé magasodó templom
árnyéka nyomatékosít
szánalmas terepszemle ez
az idő céltalan cirógatása