TENYÉSZIDŐ
2007 július
Fájnak az ujjaim, ez jó jel.
Akaratom erejét dicséri,
hogy az önmagamra rótt penzumot
letudtam. A felajzottak hívásának
ellenállva, a szépség és a rend
fokozásán dolgozom egész nap.
Nehéz terepen, ahol a megénekelt
rózsa illatát hiába kutatná
a legjobb orrú trubadúrok klánja.
Itt csak visszavágunk minden
elnyílt szálat három szemre.
A vizet begyűjtő tányérokat
pucolva, a talajt tömörítem.
Szóról-szóra, ahogy a magam-
fajtának szánt könyvek tanítják.
Ahogy a kerítésen át is láthatom
a szomszédoktól. A nyugalmazott
ezredes a földből kiforgatott
kártevőt gyepálja éppen.
Vadhajtás tövéig hatol
a városból szivárgó hírek hallatán
arccal szigorúan a hegy felé,
a kupolákra csúszó füstpaplannak
háttal.