Horgas Béla

TELEFONDRÓT

1995 február

TELEFONDRÓT

Sípszó. Valami süket a fülembe
fújja szüntelen ül ott a ködben,
a csöndben, ajánlata: fülbelövés.
Bársonygalléros este mosolyog.
Valaki fateknőben lábat mos.
Egy sámlin ül, egy dobozból susog.
Porban a mezítlábast nem hallani,
emlékszem, én vagyok az nyolcévesen.
Fémsíp, fémdísz, fémzizegés. Kék vas-
reszelék csomókba tapad, a satupad
sötét vályú, ma fogatlan anyaszáj.
Föléje hajoltam, hátrált velünk a ház.
A világfül küszöbén most kaszát
kalapál, kalapját vállig rántja,
kivérzett csatornákon átzajong
egy hatalmasság, szíjakat hasít.
Pálcavasig vásik közben a talp,
ahogy fut, mást mit is akarnál?
Hallgatózol az éj meztelen fülében.
Fújja. Kifeszül, mint telefondrót.

kép | A szerző festménye