TAVASSZAL
Egyik tavasszal megesett,
hogy két fiúval járt egyszerre.
Szerencsére az egyik Óbudán,
a másik Újpesten lakott.
Az egyik vastag nyakú volt és vékony,
a másik vékony nyakú és kövér.
Előbbi szőkésbarna,
utóbbi barnás-szőke.
Gyakran érezte, hogy ő a Duna,
gondolatain akadálytalanul sodródhatnak
keresztül az iszappal teli üdítős flakonok.
Emiatt sokszor járt demilitarizált területre,
a Margit-szigetre.
Ilyenkor vagy a lábát hintáztatta az ordítva
daloló szökőkútban,
vagy élvezettel figyelte,
ahogy a folyó két szemközti partján lehorgonyzott
hadihajók
vakon lövöldöznek a semmibe,
(néha eltalálnak egy madarat vagy járókelőt)
mert egyik sem tudja
a konkrét okot és célpontot,
csak azt,
hogy a másik oldal a Gonosz,
és a semlegesség csalfa szerető.