WORD WINDOWS

Ki álorcául rám adtad a nyelvet,
kényszerzubbonyt is adtál volt vele;
s még azt is akarod, hogy benne énekeljek
– ez lenne hát a „Teremtő csele”?

Nem trükk ez, csak rút kényszer, mellyel szolgád
keserüli, hogy kiszolgáltatott;
képes előre versbe szedni holtát,
s oly sok minden csal ajkára csodálatot,

hogy már-már elfelejti, hogy is állunk,
s a zubbony hogy áll rajt’ kivált;
hisz úgy gúnyolják a szavak: Királyunk!
s formáz is némely gesztusa királyt.

Hisz testet ölt, amit csak gondol:
akár új kométa vagy tollpihe – –
csak épp elege nem lehet a trónból;
csak birodalmát kell szeretnie.

… Szó, ami szó, szinte lakályos ketrec,
ő is csak mutatkozik annak, ami nem –
mert távolról sem Paradicsomkert ez:
a Nap is foglárszem csupán a cirkliben.

kép | vecteezy.com