Tatár Sándor

KÉT HÓNAPJA … 

1989 ősz

KÉT HÓNAPJA … 

Vizet folyatsz a tenyeredbe, hogy megmosd az arcom.
Összetett két markom a vízzel arcodhoz emelem.
Két hónapja nincs földi arcod.
Két hónapja nincs már földi tenyered.
– És ha kéznyomodra nem vigyázok, nincs tárgy,
amely magától emleget.
Úgy vigyázok, hogy ha más nem, e túlzott
figyelem elárul; hogy tervezzek és végrehajtsak, vala-
hogy úgy, mint te, s ne álljak elnyílt szájjal bugyután.
[Nekem még visszajársz, bár ki-kimaradozva;
Még van jogom élni (még van tromfom a nincs-re)…
De mi lesz, mi lesz azután???…]

*

Az igeragok leperegnek „rólad”.
A „te” névmást is visszaadja az automata.
Banális, ügyefogyott kis csomagomon
(tart.: szeretet) a megszokott címzés nem elegendő.
Ideje lenne hazaindulni; itt egyre hidegebb van. … hova haza?…

*

Kinek (s miért) hazudnám azt, hogy megtaláltalak?
Hogy belőled jön s általad szülöm meg,
mit rád aggatok?
Barlangrajzok ezek csupán a hiányod falán.
Jól nevelt dadogás. Cél-érés nélkül visszahullongó gitárdallamok.

kép | vecteezy.com