A VERSÍRÁS (ORV) FELTÉTELEI 

Az arcokat
Aki az arcokat toborozza
Aki… édesgeti (?!) és letisztítja őket
Aki még
bízik az emlékeiben vagy csak úgy tesz

Aki
azért tesz úgy az emlékeiben
– ahogyan üregükben bíznak a szemek –
[mert tudja] minden viszonozható ami
egyáltalán
elindulhat innét odáig.
Csak épp
lovagiasságból és rokonszenvből
cirógatni nem lehet.
Méltányosságból zihálásig fölhevülni sem.
Aki az arcokat nem kasírozza föl
a templomfülkék kőarcaira,
éppen mert tudja – az időtlenség préselt virága
hiába kornyadozik ott, s emitt a
felejtés tenyészete hiába párolog –
tudja, hogy át nem írható…
noha mélységesen közös

Akinek nem mese a létentúli fény
Aki nem felejti el Aki
nem azért szenvedi el hogy megbocsássa.
Kevésbé öntetszelgő annál – –
Aki az éjszakát
nem téveszti össze sem a
sötéttel, sem az ájulással.
(Éjszaka van Simabőrű
városbahátrált éjszaka)

Az arcokat – az éjszaka reliefjeit
aki
(viselni megtanulta (??)
– felismerni s felnemismerni arcait)
érti, milyen árva a hó
ha egy csapat varjú
továbbkavarog róla,
de aki erről beszélni
még véletlen’ se próbál nem akar
az fogja
elfelejteni …
kimondani …
és
megbocsátani.

kép | vecteezy.com