LÖTTYINTS, ÖCSI!
Löttyints, öcsi!
Balkezesnek lenni nem bűn, sőt, isteni ajándék! Honnan tudom? Például itt ez az üres söröskorsó, ez is balkezeseknek készült. Ha adsz egy kortyot, elmondom, miért. Első a higiénia. Szépen kirázom belőle a cseppeket – hátha maradt benne egy kis nyál –, aztán keresek egy viszonylag tiszta részt a pólómon, és azzal letörlöm a szélét. Kész is.
Löttyints, öcsi, ne sajnáld! A habja is jó lesz! A haverod, meg a szomszéd pultot támasztók is. Na, mi lesz már?
pofonegyszerű
A pultra helyezett korsónál a fül a korsó tengelyéhez képest szöget zár be. Ha a kriglit bal kézre fogod és a fül felső része feléd dől, akkor balos, ha jobb kézbe fogod, és a fül felső része dől feléd, akkor jobbos. Ennyi! Pofonegyszerű, mint a balkezeseknek gyártott konzervnyitó, toll és vonalzó, amin fordítva tüntették fel a számokat. Mekkora ötlet! Mint a jobbkormányos autó. A feleségemnek is jól jött volna egy.
Tudni akarod miért? Akkor löttyints, öcsi! Ne sajnáld!
Ki érti a nőket? Nincs az az isten, főleg, ha balkezesek, akiknél a kreativitásért felelős jobb agyfélteke dominál. Jimi Hendrix vagy Paul McCartney mekkora zsenik voltak! Ők legalább tudták, hogy kell fordítva felhúrozni egy gitárt. Én bezzeg hiába téptem a szám, hogy a jobb kéz az, amelyiken a hüvelykujj balra néz, nem értem vele semmit. A harmadik meg nem adott jobbkéz-szabály után rájöttem, hogy az ember legjobb barátja a biztosítás. A CASCO mindent megold, de az asszonnyal nem tudott mit kezdeni, az bezzeg olyan, mint egy ciklon. Amikor jött, heves volt és nedves, amikor ment, vitte a házat és a gyerekeket. Erre inni kell!
Löttyints csak, öcsém!
irodalmi vénája van
Ahogy mondani szokták, csak az első millióról nem szabad kérdezni, utána nyugodtan jöhet a NAV. Így voltam vele én is. Tőzsde, lovi, casino, back jack. A nőkkel viszont nem volt szerencsém. A következő is csak a pénzért szeretett, de legalább volt annyi eszem, hogy nem vettem el, az utána következőt elvettem, de szerencsére házassági szerződést kötöttünk. Van egy jó ügyvédem, piszok jó szerződéseket köt, a pasasnak irodalmi vénája van, megadjam a címét?
Most meg mit nézel? Nem hiszed, hogy volt családom, kutyám, több száz milliós házam, Armaniban és Posche-vel csapattam? Nem? Pedig igazat csak a gyerek, a részeg ember, és a cicanadrág állít. Áh, nem tudsz az életről semmit, édes fiam! Túl fiatal vagy. Egyetemista talán?
Most meg, mit bámulsz? Nem láttál még mezítlábas embert, koszosan és büdösen, „szakadj meg” szatyorral és lehúzott sliccel? Döglött madárnak minek kalitka? Egyébként se bírom a kötöttségeket és a cipőt. Tudod, milyen jól jött ez régen, egy-egy tárgyalás során? Csak fogtam magam, lerúgtam a cipőt az asztal alatt, és a talpamon éreztem, ha a tárgyalópartner kamuzott. Ezzel a trükkel kenterbe vertük a konkurenciát, és nem jött rá senki. Na, jó! Ez most véletlen kicsúszott, de becsületes fazonnak látszol, főleg, ha löttyintesz egy kicsit.
Na, édes fiam! Ha akarod, megírom helyetted az évfolyamdolgozatod. Öt féle nyelvből választhatsz, a spanyolom megkopott kicsit, mert mostanában kevés a turista, nincs kivel szóba elegyedni, de bátran firkantsd egy söralátétre a dolgozat címét. Holnapra kész. Nem kérek sokat, két korsó sör és egy kis bécsi a Borostyánban megteszi, de cipőt ne hozz, ne sérts meg vele! Nem bírom a kötöttségeket, mondtam már? Igaz, így egy kicsit hideg van az utcán, a lábam pedig üszkösödni kezdett, de nem panaszkodom, remek krémem van rá.
Ezt figyeld! Tudsz ilyet? Ha a nyelvem hosszában összetekerem, olyan lesz, mint egy szívószál. Töltsd tele a korsót, megmutatom, hogyan működik, és közben a gigám se mozog, kiakasztom.
Na, löttyints, öcsi!
Mi lesz már? Megkukultál?