EGYENES TARTÁS

Egyenes tartás.
Beleroggyantás.
Nézek. Villamosablak.
Egykor itt mentem.
Ferdén. Szeszelten.
Fa törzsének. Közfalnak.

Rá. Fa törzsére.
Itt borult vérbe.
Fejem, szakadt le fülem.
Otthon már, végre.
Közfal tövébe.
Kutya kosárba estem.

És virradóra.
Mi e vértócsa?
Ne! Orvosok kezére?
Mit! Nem ismertek,
most kérdezzenek,
jussanak? Eredményre?

Kenőcs, marokszám.
Magam megúsznám.
– Úgynevezett emléke.
Ennyi maradt meg.
Fülnél három heg.
Fájdítom fejem félve.

Először szól szám.
S mire mondanám?
Villamos, busz szecskába.
Vágott volna. „Én!”
Mit, hogy szép szerén.
Teltes-híjas ily ábra.

Nézek. Járművek.
Én. Roggyant-Művek.
Én. És még szabadsága.

kép | jumpstory.com