TÁMASZPONT
WORLD PRESS PHOTO
Már csak úgy ölellek,
mint zakó a próbababát.
Formát adsz, kitöltöd az űrt,
a statikussá váló lélegzetet.
Halott ölelés, mondhatnám így is,
becézhetnélek a hiány apoteózisaként,
akár egy levegőből kimetszett szabásmintát.
Cérna nélkül a varrótű kattogása.
Úgy gondolok rád, ahogy dzsungel közepén
feszül a bunkerben megbújó gerillaharcos
mutatóujjában a kitartó fegyelem,
az utolsó parancs kétely nélküli
elfogadása, hogy lőni kell.
Kitartok, bár tudom, azóta
a háborúnak, s talán
a békének is vége.