VÁROSMAJORI CAPRICCIÓK
1995 március

LÁB
ahogy az izmok megfeszülnek,
elernyednek majd újrafeszülnek,
jár, jár, jár a láb,
még, még, egyre tovább,
tipegő lépés – a dombra föl –,
bandukolás – a síkon át –,
leereszkedés a völgybe: a lejtőn
szalad a láb,
szalad a láb,
szaporázza a lépteket egyre tovább,
most tétovázva őgyeleg,
most mint a fűszál, megremeg,
most vánszorog, most ácsorog,
most már, ahogy a szív, szorong,
áll, áll, áll a láb,
görcsbe bénult, mint az ág,
béna, görcsös, görbe ág,
üres út szalad tovább.
DELÍRIUM
Mert földbe szúrva áll a fagy,
körül kopár fák állanak,
a csonkjaik közt, csontjaik közt
szél szalad.
Kinyílik most az alkonyat
a föld fölött, az ég alatt,
gyerekkönyv lapjaként lobog,
de nem lobban ki, mindörökké
úgy marad.