SONG-ÓRA

gyakorlat férfihangra

Eleddig meg se haltam
és kórok sem gyötörnek
tehát javában élek
manap ez nem csekélység
tevékeny férfikorban

szemem és fülem éles
akár a fent beretva
és eszem is hasonló
tüdőm szívem egy lóé
gyomrom akármit elbír
van erő lábaimban
akár csillag az égen
akár mezőn a fűszál
vagy buborék a szóda-
vízzel töltött palackban

ezért hát meg se kottyan
a ,,-tól -ig’-et befutnom
ötször-hatszor naponta
intézkedni keresni
szervezni és szerezni
egész évben tekerni
mi az nekem

Nahát ilyen az ember
az életút felén túl
egy jókora arasszal
az érett férfikorban

zsáknyi tapasztalattal
a csíziót is értve
ismerve már a dürgést
csalitos erdejében
a „sűrű kósza vad”-ban
lehel-lohol az ember
előre hátra körbe
magam magad maga

Ha faggatnak tagadd el
hogy sejted hogy mi vár rád
tagadd magad elől is
hogy infarktus csírázik
titokban mellkasodban
hogy majd egy déli órán
egyszerre szárba szökjön
s hogy akkor már hiába
szűkölsz kaparsz riadtan
hogy most ne még ez egyszer
hogy dolgomat bevégez –
ledönt torkodba térdel
gyomorszájadba öklöz
présbe szorítja melled
beléd tapos letaglóz
taszít korom sötétbe
leszel vergődő marha
avarba hullt faág

vagy beledet befalja
a bélnél is falánkabb
burjánzó rákfene
és izmaid lazulnak
s ráérsz magad figyelni
ágyban párnák között
hogyan indulnak útnak
a kín hullámai

vagy bűzölgő pofáját
rád tátja ásítozva
s elnyel az agyhalál
s leszel a puszta tested
leszel a semmi foglya
leszel mocskos csomóként
és szádról nyál csorog le
és szüntelen szivárog
akár a hókupacból
minden résen a nedved
a csillagok hiába
ragyognak rendületlen
sötét és semmi vannak
sötét és semmi vagy
pince-növény (t)enyészel
és tél van már örökre
tél van és csend és

kép | jumpstory.com