A RÁBA-VERS LÉLEGZETVÉTELE

Nemcsak motívumai, kedvelt szavai, világ-érzékelésének e kristályszemei teszik összetéveszthetetlenné egy-egy költő világát, hanem jellegzetes hanghordozása is. Ha verset olvasunk: képeket nézünk, gondolatokra figyelünk, szóválasztást, szókapcsolást, mondatfűzést, motívumismétlést, szerkezetet észlelünk, ritmikát és rímeket hallgatunk, s mindez, a vers-testet alkotó elemek sora, mint hal a folyóban, a költői hang közegében jelenik meg. Persze – hogy a hasonlatnál maradjak – hal és folyó szétválaszthatatlan: ez a hal csak ebben a folyóban él, s a folyó azért épp ilyen, mert ez a hal lakja.

Rövidke részleteket idézek a Cserép című versből:

arcom eredetét kő-lényegét
kiváltják az idő só-nyomai

Rába a verseiben legtöbbször lassan, tűnődve beszél, meg-megáll. Ugyanígy kell tehát olvasnunk is a szöveget: hallani, hallgatni lélegzetvételét. Ha meg akarom vizuálisan jeleníteni ezt a beszédmódot – s az ennek megfelelő, a vers-testbe belekódolt olvasási módot –, talán ilyen lehet a szöveg:

arcom eredetét            kő-lényegét            kiváltják          az idő só-nyomai

Nem bizonyos persze, hogy éppen ekkoráknak kell lenniük a szóközöknek; a hozzávetőleges kotta is érzékelteti azonban, hogy meglehetős szünetek tagolják a szöveget. E szünetek az eszmélés számára rendelt pauzák: a szavak ebben a csöndben kapják meg végső formájukat, nyerik el jelentésüket, mutatják meg kő-lényegüket, valódi arcukat. E csönd teremt alkalmat megnézni a képet, összekapcsolni a távoli képzeteket fölverő motívumokat. Termékeny, vibráló csönd ez: hatására fénylenek föl a metaforák. Rá kell állnunk e beszéd hullámhosszára, ritmusára, időt és teret adnunk a jeleknek, engednünk, hogy átjárjanak a kitartott hangok és a hangokat visszhangzó hang-hiányok – így lesz esélyünk arra, hogy meghalljuk.

Lassú lélegzetvétele: számomra egyik legfontosabb, legszebb vonása Rába költészetének. Zene, amit szeretek hallgatni.

Zúgtak a fák
mást mit is mondhatok
ég zengett borult kiderült
és ugyanaz vagyok

Fémszürkén párabolyhosan
palackzölden a Balaton
záporesők szünetjele
folytattam folytatom
(Az emlék anatómiája)

A költő személyes vallomásaként olvasom A dallam című versét. Nekem erről szól, a költői világgá vált Rába-hangról.

Bordáim közti hangot hallgatok
naponta az egyszer-volt dallamot
zúgok kondulnak bele rokonok
útnak eredtem
megszűntem régen
világgá lettem
ez a hang vagyok

kép | istock.com