TAKARÁSBAN
[VISZONTLÁTÁS]

Kállay Kotász Zoltán: (Jelsor) című verséhez
Eddig még egyetlen álmot sem
bátorítottál megfoghatóvá,
egy sem nézett farkasszemet
a hajnali ablakon benéző valósággal –
eltűntek, mielőtt lábad
az ágy melletti piros csergét
érintette.
Aztán csak a mindennapos rutin,
a behunyt szemű monoton pörgés,
mint felhúzott vekker mütyűrje
jársz körbe-körbe
háló és fürdő,
bögre és kiskanál között.
Gépkép az utca is,
sárga ház után sarok:
befordulsz és kitárul
az AZnap.
Félarcú emberek sietnek,
csak szemük sejteti:
ismered némelyet, de nem köszönsz át,
szájadat, orrodat marja a maszk,
te is sietsz
vagy csak úgy teszel,
kerülöd a gödröket,
a kukát, egy csavargó macskát.
Maszk után maszk vonul,
hasonszabású társaid,
vagy legalábbis
azok voltak.
kép | adobe.com