EZEK AZ EGYFORMÁN LEPUSZTULT LÉPCSŐHÁZAK
1990 nyár
Ezek az egyformán lepusztult lépcsőházak, ahol
egymáshoz titokban fölmegyünk, a folyosóra
kirakott díványok és üres
virágcserepek közt a lövések nyoma és vakolat-hiány, a
megtorlás éveinek térképnyomata, és végül egymás
lakása,
mikor egyetlen órányi szünetet tart a lélegzetvétel, és egy
órára elakad a szív, és mondhatni mindegy, hogy mi
történik kint,
lövik-e szét a várost, vagy hó esik.
Egy hosszúhajú, fehér ruhás férfi áll az ajtóban. A
kiűzetés vagy a kegyelem hírnöke.