Taizs Gergő

TAPINTATBÓL NEM

TAPINTATBÓL NEM

Évek óta fotózod és albumba szerkeszted
a testeden megjelent zúzódásokat. Dokumentálod
a változó színeket, hogyan bomlanak traumád
foltjai. Érkép e táj, gondolom, de te
egyszerűen biológiai vízjelnek nevezed,
hol vörösnek, hol zöldnek, egy félrement
mozdulat adatkészletének, mellyel azonosíthatod
az asztal sarkát, kilincs ívét, életlen és tompa
tárgyakat. Nem félsz felnézni az égre,
addig meredni rá, míg tapinthatóvá válnak
tévedéseid. A végtelen töréspontokból
fraktálok folytonossága nyílik: bevérző
percek szervező elve. Máskor arcodra szegezett
titkaid mögül méregeted a csend mélységét.
Mocsárszagot lélegzel be, tapintatból nem
nézel rám, ha utánozlak és fuldokolni kezdek.
Nem tudom, mikor vagyok elviselhetetlenebb:
ha hasonlítani próbálok rád,
vagy ha egyáltalán
fel sem ismerlek.

kép | jumpstory.com