REJTETT RENDSZEREK
utam a nyárfák árnyjátéka
hallgatólagos beleegyezés
levélfonák irányjelzése
lombok tajtékzó tengerén
hullámzása új világot sodor partra
ott ismeretlen a tökéletesség
mégis arra törekszik minden ösztön
és ez önmagában sem kevés
(mi) mindent láttam és semmit sem
hogyan lesz véges a végtelen
befejezetlen a körvonal
a messzeség csábos parthenopé
a jelenhez kötözöm magamat
ösvénnyé taposott fűcsomó zúzott kő
földhalom talpamon szívalak vérhólyag nő
lábon hordom ki múltamat
vajon az árokpartra vetett párna
mennyi álmot tartott a sötét víz felett
(töltés láp ártér nádas)
vajon ide is meghalni járnak az emberek
mielőtt arcukra nő a maszk
(kagylóhéj iszapos rábca-part)
reccsen a csend a fák között
a szél szaporán szuszog
formázza a pánik tömbjét
tornyok omlanak kerítések dőlnek
csukott szemmel számolok százig
ne félts ne aggódj értem
tudom milyen füstöt köhögni
üveggyapot-tekintettől viszketni
sót hinteni zsenge sebekbe
árnyakból font mosolyod sem több
mint a fények szakszerű beállítása
testre szabott átkozottul tiszta kép
lebeg a keréknyom alkalmi állóvizén