PONTTÁ TÁGULNAK MIND
a fürdőszoba kékes csempéin
füstszürke mintákban
gomolyog a véletlen
először
fiatal nő profilja virággal
díszített belle époque kalap alatt
(a fény gyűrődik vagy az élet
játszik kifacsart arcán?)
majd sancho panza dől a szélnek
homokviharral dacol
szamárháton káromkodik
poroszkál és szól
„a türelem fogy
a vigasz sovány
a kurva élet”
és két sorral odébb
a habok között halált krákog a kráken
aztán teknős nyújtózik
kinövi csempéjét
lábai fugákon ívelnek át
(páncélján hajszál vagy repedés?)
és a megfáradt golgotán
az üres tekintetű gerendákban
felejtett szögek kínos közelsége
átüt a falon
a jelen folyamatos
megérkezés
a fürdőszoba kékes csempéin
ragasztástól lehullásig
szállingózó alakok
már régóta tudják hogy
ponttá tágulnak mind
az arra érdemesek