PARTVONALAK
Végül megérted,
a szántóföld túlpartján lézengő őzeknek
te vagy a túlpart,
mikor hálát adsz vagy szitkozódsz,
felméred a távolságot, fókuszálsz,
mutogatsz, lajstromozod egyedeiket,
de számukat csak becsülni mered.
Innen nézve másnak tűnhet,
mégis ugyanaz a táv, a szélirány,
a napfény beesési szöge, a pupillák
tágulata, egy-egy ecetszagú mozdulat
és az ugrásra kész gyanakvás.
Evezőt ragadnál,
hogy kettéhasítsd a barázdákra font
árnyakat, partot érj és megtudd,
meddig visszhangzol a tájban,
de felismered magadat
az iramodó vadakban,
ahogy tükröződik bennük
az irgalom ingatag struktúrája.