OPHELIA ÁLMA
[MINDEN KIS NESZ]
Messzire kerülsz a zavaros felszíntől.
Megfontolt vagy. Nem kapkodsz. Levegő
után. A kiszorított víz súlya merő teher.
Merülés közben nemcsak a fény, a hang is
tompábbnak hat. Mintha búra alatt. És velük
fakul minden más. Hullámverés, harangzúgás,
szitokszavak, meddő imák. Új közeged nem tűr más-
salhangzót. Mondatok helyett iszapos hümmögés
ülepszik beléd. Nézed az idő pikkelyes bőrét,
eleven teste fékezhetetlen. Percek siklanak, órák
talán. Majd a kerek csend, minden szögletes ellen-
téte. És a lebegés. A hínárzöld feloldozás.