ÓDA A HÉTVÉGÉHEZ
Kötődésem lekötelez, ösztönöz:
figyelmemet fókuszáljam csakis rád.
Hogy te és itt, hogy most és ezt. Vagyis hát
teljesen lekötsz, szinte bebörtönöz,
hogy ismét vagy. Behunyt szemmel öltözöm,
nézd el nekem. Automata cipzár
és gomb, már a mozdulat is alig lát,
szombat reggel mondanék csütörtököt?
Miért kapkodok mégis? Hová a nagy
sietség? Szeretnék jelen lenni az
Itt és Mostban ébren és nem álmatag.
Mert az idő rövid, könnyen megriad
bárki, ugye? Ha ajtód kitárva, az
összképen nem minden folt pixelhiba.