NEM AZ A SZÖVEG
itt van előttem a szöveg, ami arról szól
– de már az első sorban hazudnom kell,
nincs előttem semmilyen szöveg,
legalábbis nem volt, amikor azt írtam, van,
és ami azóta lett, nem az a szöveg,
amire akkor gondoltam, hogy már van,
így nem lehet verset írni, ugyebár,
felhők visszhangozzák a tagadást,
az élet körforgácsolja a hibátlant,
ez minden, ez a legkevesebb,
amit felhozhatok mentségemre,
kezdem tehát elölről:
itt lesz előttem a szöveg, ami arról szól
majd, hogy a víz tükörhomályát fürkészem,
a nagy számok örvénye alapján ideje
rád találnom, hisz a tó tágas, elférünk
benne valahányan, és a valakik között
ott leszel, vagy már ott is vagy talán,
és ott voltál mindig, nem kellett az egész
világot átúszni, hogy találkozzunk,
mert eleve veled indultam el, nagy levegő,
szólalj meg, szólaljak meg, miféle csendek
ezek, hogy mint a vízesést, csak bámuljuk
a padlóra ömlő hallgatást