HIÁBA NINCS ESÉLY

Nagyapámnak, aki a családi legendárium szerint egyszer kézi fejszével terítette le a rátámadó medvét.
Az esthomállyal húzódott a völgybe,
Kárpátok vadregényét hátrahagyta.
Előtte ment, fülelt éber kutyája,
bundája csillogott a hóesésben.
A csörtetés, a fújtatás, a várat-
lanul bezúzott pillanat (a végzet?),
a zajzoni erdőségből kirontott
az illanás kopár ígéretével.
A támadó alakja testet öltött,
csaholt a foxi: ursus, ursus arctos!
Akárha gyanta rögzítette volna,
ragadt a pillanat a tűlevélbe.
Hiába nincs esély, de ő feleszmélt,
a Hold vöröslőn folyt a fejszeélre.