FORDULATOK KÉT TÉRIDOM ÉLETÉBEN
FORDUL A KOCKA
Fordul a gömb.
Fordul a labda.
Begyakorolt mozdulatok
felette, alatta.
Unalmas gördülékenység.
Elég egy fuvallat
vagy a vízszint hullámzása,
és a test könnyedén
megindul, gurul tovább vagy
éppen csak moccan.
Nem hiába övezi érdektelenség,
hisz elkerüli skandalum és bulvár.
Gömbfelületbe kapaszkodni
hogy is lehetne? A kocka triumfál.
Fordul a tömb.
Fordul a kocka.
Sarkos megfogalmazás, szin-
te fogvacogva.
Hogyan korrelálnak szögek és élek?
Lapján ül a mozdíthatatlanság.
Megbillenő kőszobrát
ledöntik. Oldalára fordítják,
hogy rögtön megmutassák
a másik arcot, mint a kerubok,
ahogy galoppoznak a Tejúton
a vaskos látomásban. Lépteik nyomán
kisbolygók cuppognak.
Csillagfény-granulátum, laktóz-félhomály.
Mégis,
legyen a világ gömb-
szerű legalább,
és a beszéd egyenes.
Valahol már talán
tervezik a kereket.
Tompuljon a fejszeél,
görbüljenek gömbbé a téridomok.
Végül minden összeér,
egymásba simulva ad élni okot.
Feltűnés nélkül történjen
és kockázatmentesen,
a maga természetességével.
Nincsenek fájdalmas élek,
tömegsírok, kipusztulások.
Meszes gödör sincsen,
ha hiányzik a szándék,
de ami helyette lehet:
fesztelen labdajáték.