EMBEREMBER
gyerekként mindig hős akartam lenni
protagonista akiről beszámolnak a hírek
képregények könyvek filmek
a superior színtiszta szinonimája akinek
nincs ideje elmúlásra
ismerős ismeretlenek veregetik vállát
újságcikkek méltatják vagy becsmérlik (jogtalanul hogyne)
mondjuk tarzan pókember vagy batman
esetleg valamelyik muskétás
elképzeltem hogyan tudnék
megmenteni ablakon kizuhanó hölgyeket
deaktiválni a város pusztulásával bélelt bombákat
felszabadítani rabigába hajtott falvakat
hogy hihetőbbnek hasson jelenlétem
magam készítettem egynéhány jelmezem
(fehér atlétára festett piros-sárga S betű
szétpattanó inggombok
anyám rosszalló tekintete
példának épp elég)
miután felmértem szuperképességeimet
pontosabban azok hiányát
hogy nem tudok repülni falakon mászni
szkafander nélkül holdsétát tenni
(pedig azt még a medveállatka is)
a felismert hétköznapiság ösztönzőn hatott rám
miért kellene álruha és bármilyen előtag
mint pók- majom- denevér- vagy vas-
miért nem elég
a hajléktalannak ebédet venni olykor
befogadni az elárvult kismacskát
felsegíteni a lépcsőházban elesett szomszédot
kinyitni az ajtót mások előtt
pótolni a kasszánál előttem álló gyerek
üdítőjéhez hiányzó ötvenest
megdicsérni az új frizurát
és végül talán megmenteni magamat is
