DINNYELÉ
mindenkire emlékeztetsz
felismerem benned
múltam és jövőm
összes rezdülését
a padot a parkban
a bécsi adventet
a színlelt jegyességet
az otthon fogalmát
és sorolhatnám tovább
de a végtelennek
nincs formája csak
észrevétlen kezdete
talán nem is tudsz róla
hogy egész világomat
hordozod magadban
és minél távolabb kerülsz
tőlem annál távolabb
kerülök magamtól
város ország földrész
helyett már csak a bolygó
közös míg a folyton
kelő napot kergeted
világtalan tapogatom
testmeleg emlékedet
(természetes színezék vagy
meg-megújuló stimuláns
adalékmentes dinnyelé
a hold látható oldalán)