CIVILIZÁCIÓS GYAKORLATOK (2)
alig tíz év telt el a nemzetközi
kutatás eredményeinek ismertetése óta:
nyilvános vécékben a bejárattól
legtávolabb eső piszoár a legpiszkosabb,
az újabb felmérések alapján már
a szomszédosak állnak az első helyen,
erre gondolok, míg felettem kering,
az ellenszélben megáll, ránehezedik,
lebegni kezd, kitárt szárnya ajaksziluett,
ragadozik, fülel az égineszelő.
az energia jelleméből fakad,
hogy átalakítható, például ha megfelelő
pillanatban állítjuk meg a távoli szélkereket,
feszületté válik, ez a tárgy új élete,
gondolom, de a horog a kereszt halála,
egyébként szívesen lennék szélfarmon
nyúl, ahol a ragadozómadár se jár,
azaz nem a szálláshelye, de erről inkább
senkinek nem beszélek, a mondatlanságból
elkövetett hallgatás beilleszkedésem
záloga, aztán mire megyek vele?
váratlanul újjászületek,
mint a földre hulló eső? pocsolyaként
vergődöm, és eszembe jut a régi játszótér,
ahol sárleves készült, benne fő-
nix, bennem fakultatív feltámadás,
erre gondolok, míg felettem kering,
az ellenszélben megáll, ránehezedik,
lebegni kezd, kitárt szárnya ajaksziluett,
ragadozik, fülel az égineszelő.
negyvenvalahány ezer lépés
barázdálkodik arcomon, testem kimerítő
bírálata helyett megtörlöm homlokom
a frottír fénybe, településtábla
mutatja előttem: deutsch jahrndorf,
a horizonton huszonnyolc emelet, tájidegen
torony és őshonos szupercella pozsony felett,
záróakkord: menj! dörög. (mi fáj idebenn?)