ANDROMÉDA ÚTRA KEL ÉS KÖDDÉ VÁLIK
Mert boltozódik benned a félhomály
– lerúgod magadról sáros láncaid.
Nincs már maradásod. Hogyan élj tovább?
Üres formáiddal ki fog játszani?
Elrugaszkodsz. Éteri lebegésed
nyomán madarak rebbennek szerte. És
szól Athéné: nem merülsz feledésbe,
téged szolgál majd ezernyi szemfenék.
Ismeretlen évszak nyílik arcodon
– vakolatlan égbolton színes felhő.
Világodat csillagporból rajzolod:
Perszeusz, Pegazus, Cet és hercegnő.
Spirálfényed kocsonyásan megremeg.
(Az idő megtévesztő zárszerkezet.)