AKIHEZ/AMIVEL TARTOZOM
amikor végül kivándorlok magamból
levetem testemet és eladom
árnyékomat az első éjszakának
éntelenül zuhanok a szubsztanciába
gleccserek téli nyugalmával
vagy épp elsöprő nyári erejével
rázkódik majd az idő ahogy porolja
magáról az üresség végtelen formáit
akkor felfoszlik a habzó felhőrajzolat
és olyan szavakat simít belém
az égboltozat amiket évekkel
korábban kellett volna mondanom
de belülről szemléltem a hóvihart
a pelyhek relatív káoszát
kémények kísértése keringett a szélben
bőrömet pernye színezte szürkéskékre
karcolta kristályok formagazdagsága
míg lakást kerestem kulcsomhoz
és ruhát a meztelenséghez
az otthon ígérete szűrődött ki ablakodon
arcomra rakódtak fénycsepptörései
gyümölcsfák nőttek szemüregedben
pázsitot ásító sziklakertet pislogtál fel
én mégis faggyal öntöztem növényeidet
(azok közé tartozol akiknek sokkal tartozom)