MŰHELYTÁRSAM 28
Új rovatunkban arra kértük szerzőinket, hogy a Liget műhelyében korábban született egy-egy írás rövid részletére mai tudásuk-világérzésük szerint reflektáljanak.
„Amit a késő modern és posztmodern szociológia és irodalomtudomány előítéletnek nevez, valójában rögeszme. Olyan előítélet, amelyet – helyességétől vagy hamisságától függetlenül – nem vagyok hajlandó kockára tenni. Fölvetődik azonban a kérdés, hogyan alakulhatnak ki efféle intellektuális bénulások? A rögeszmés gondolkodás igazi melegágya a kognitív disszonancia, mely akkor lép fel, amikor az egyén vagy közösség önmagára vonatozó ítéletei és a (mások reakcióiból is kiolvasható) valóság közt ellentét támad. Ilyenkor az egyén (vagy a közösség) a disszonanciát úgy próbálja megszüntetni, hogy narratívákat eszel ki, s ezek racionalizálják önképét.
Bíró Béla: Az előítéletesség előítélete, 2013/9
A kommunikáció és a társadalmi diskurzus terének kiterjedése – az online tér, a közösségi média mennyiségi és minőségi hatása – a 21. század elejétől többszörösen átrajzolja vagy felülírja szilárd tudományos meghatározásainkat, a szavak jelentését, mellékjelentéseiket, és így hatásukat is. Mert egy-egy kifejezés megváltoztatja az ember viselkedését, ami aztán újra befolyásolja a kommunikációt, és ezzel zárul is a kör.
konstruktív kritika
A kritika szó a magyar nyelvben például hagyományosan negatív csengésű, többek között emiatt elenyésző a konstruktív kritika megjelenése – igaz, nagyobb energiabefektetést is kívánna a puszta elutasítás helyett az építő javaslat és a hozzáadott érték kidolgozása. A sztereotípia és előítélet kifejezéseinek többségére – állítja évtizedek óta a társadalomkutatás – szükség van: mindennapi életünket, a személyészlelést és a társas azonosulást lehetetlenítené el, ha mindet „betiltanánk”.
A legveszélyesebb kategória azonban a pszichiátriai elnevezésekből a hétköznapi csevegésbe átemelt fogalmak jelentésváltozása (felnagyítás és túlzás).
A november olyan depressziós! Nem, a november – vagy a február, vagy a hétfő – lehet lehangoló, de depressziós nem. Ugyanis, ha elhisszük, hogy az, utána már a ködszitálást vagy az ügyintéző ablaka előtti sorban állást is annak véljük, és saját magunk erősítjük fel, hangosítjuk ki és tesszük egyneművé a megélést, részint kényelemből, részint az önsajnáltatás eredményeiben bízva.
Anyám egész alsóban felvágottas tízóraival traumatizált. Vagy fűzős cipővel, vagy az idős nagynéni látogatásával. Hozzászoktunk, hogy a trauma kifejezés a rossz vagy kellemetlen emlék szinonimája, ezért a jelentésátvitel oda vezet, hogy ha valaki látja, hogy lekési a buszt, akkor ezt a negatív (bár igen hétköznapi) helyzetet is traumaként interpretálja saját maga számára.
nem paranoiás
Maradjunk a busznál! Tök paranoiás a szomszéd, tíz perccel hamarabb van a megállóban, mint ahogy az útvonaltervező írja. Nos, a szomszéd talán aggodalmaskodóbb az átlagnál (vagy tapasztalt már járatkimaradást), de nem paranoiás: ha az volna, szakorvosi kontroll és gyógyszeres kezelés nélkül rövid idő alatt minimum önmagát veszélyeztető állapotba kerülne.
A túlzáshoz vezető jelentésváltozások társas torzítások: közösen tévesztjük meg egymást és saját magunkat is.