METEOROK

A Lahn visszafogottan tekergő csíkja valahol az ipari méretekben hömpölygő Rajna és a vadregényhez minden folyamkilométeren ragaszkodó Neckar közti modorban szeli ketté Marburg városának hegyeit. Kaptathattak a Grimm-fivérek, míg itt tanultak, nekünk könnyebb: díjmentes liftet építettek a belváros legmagasabb hegyébe, percek alatt érek le. Phillips Universität, Európa első protestáns egyeteme. Elisabethkirche, az első német gótikus templom.

minden, ami bogyó

A közelben áll az ásványtani múzeum, házigazdám büszkén mutogatja a szabadtéren álló hatalmas követ: a mi kis marburgi meteorunk. Negyven tonna, és százötven éve esett éppen ide, a háziasszony a fejét csóválja: negyven mázsa, és úgy hozatta valahonnan az egyik professzor. Ezen mélázunk a város deklaráltan legjobb cukrászdájában, ahol – szeptember lévén – dúl a bogyószezon: lényegében szederből, ribizliből, egresből, a kései, sötét bordóból majdnem feketébe hajló málnából áll a választék, még ha valami kis linzerféle vagy piskótatészta lapul is a gyümölcshalmok alatt. Szeptember büszkesége a Rote Grütze, a vegyes bogyókból megrakott kehely, tejszínhab alatt. Nincs magyar szó az állagára: nem lekvár, nem befőtt, nem kompót. A bogyók szeptemberben nemcsak a piaci standokat és a cukrászdák üvegpolcait lepik el: szalmabódék állnak az utak mentén, és kapható minden, ami bogyó vagy bogyót látott. Kedvelem ezt a fekete-bordó-kék-lila színvilágot: ekkora mennyiségben idegen a magyar szem előtt, és különösen finomnak, elegánsnak tűnik az októberi ordító-narancssárga tökdömping előtt.

De vajon ugyanilyen önfeledten beszélgethetnénk a szívélyes marburgi vendéglátókkal meteorjukról, ha nincs a másik, az 1522-es, a Septembertes-tament? Luther Márton Szeptemberi Bibliája többezer példányban jelent meg, heteken belül el is kapkodják, pedig az ára egy kézműves egyheti bére. Két éven belül tizennégy szerzői kiadás és hatvanhat utánnyomás fogy el. A második kiadás – ugyanúgy Newe Testament Deutsch, másképpen a Decemberi Biblia, Dezembertestament – azon év utolsó hónapjában jelenik meg, ötszázhetvenhat szöveghelyen javítva (a javítgatás folyamatos, Luther sohasem tekintette tökéletesnek a munkáját). Kétszázezer háztartásba jutnak el a reformátor írásai, a népesség tíz százalékához, amikor a népesség kilencven százaléka analfabéta volt. Erasmusnak igaza van, amikor azt írja, hogy a német könyvpiac lényegében lutheránus és antilutheránus művekből állott. Aki olvasott, az Luthert mindenképpen. És nem akármikor: 1570-ben a szövegeknek még hetven százaléka latinul jelenik meg Németországban. Az 1680-as az első év, hogy több a német mű, mint a latin.

Vajon az a szeptember is ilyen bogyóval teljes volt-e, ezelőtt kerek négyszáznyolcvan évvel? A fordítása rekordgyorsasággal készült el, 1521 decembere és a következő év márciusa között, Luther nem egészen három hónap alatt fordítja le Wartburgban az Újszövetséget (a teljes német nyelvű kiadás 1534-ben jelenik meg). A munka a „madarak birodalmában” zajlik, a wartburgi toronyszobában (a híres Turmerlebnis, a wittenbergi kolostor „toronyélménye”, a megvilágosodás – Der Gerechte wird aus dem Glauben leben. Az igaz ember pedig hitből fog élni. Róm. 1,17– már mögötte van): nemcsak a szájhagyomány, jótékony utólagos ecsetvonások is rendületlenül ápolták-hamisították a szobában a foltot, ami az ördöggel való viaskodáskor loccsant a tintatartóból a falra. Műfordítás a műfogságban: Bölcs Frigyes – akit Türelmes Frigyesnek is nevezhetnénk, hiszen Luther sokat gúnyolódott a választófejedelem kétmillió napnyi purgatóriumi szenvedést kiváltó ereklyegyűjteményén – raboltatja el és hozatja ide a wormsi gyűlés miatt – a birodalmi átok miatt bárki szabadon megölhette volna Luthert. (Egyébiránt nem volt szép dolog a választófejedelmet kigúnyolni: Frigyes soha nem sodorta birodalmát háborúba, nem tartott hadsereget, rendőrséget, ezzel szemben amikor az örökség szétosztásakor János testvérének jut Lipcse és vele az Universität, múlhatatlan szükségét érezte, hogy 1502-ben – majdani védence ekkor kap Erfurtban akadémiai fokozatot – megalapítsa a wittenbergi egyetemet.) „Elrablásáról” közeli hozzátartozói sem tudnak semmit, a barátok közül sokan a legrosszabbtól tartanak. A hír futótűzként terjed: Luthernek 1521. május 4-én vész nyoma Eisenach közelében, és május 17-én Antwerpenben Dürer már a halála miatt panaszkodik naplójában.

Álnév – Luther Jörg lovagnak nevezi magát – és álszakáll teszi teljessé a wartburgi „fogságot”. Megpróbálom az idősebb Cranach (esküvői tanúja, első gyermekének keresztapja) regensburgi Luther-portréján elképzelni az álszakállt, és megértem a mondást: dem Volk aufs Maul schauen.^[1]

Németország tanítómestere

Óriások vállán állt persze, vagyis a legnagyobbak böngészték értő szemmel a félkész kéziratot. Átnézi Caspar Cruciger, Justus Jonas jogász-teológus professzor, de sokat dolgozik vele Philippus Melanchton – eredeti nevén Schwarzert – is, a Praeceptor Germaniae, vagyis Németország tanítómestere (oktatási reformjáért kapja a címet), aki állítólag azt mondta, hogy szívesebben meghalna, semhogy Luthertől elválasszák; akinek nem egy tankönyve még a tizennyolcadik században is használatban volt: a heidelbergi és tübingeni diákévek után nemcsak filozófus, teológus, a görög nyelv professzora, de a történelem és orvostudomány értő ismerője is. Görögre tanítja Luthert (aki a reformáció tanaiból ad viszontleckéket), kvázi puskát készít barátjának a lipcsei dispután, a Szeptemberi Biblia megjelenése előtt három évvel, kigyűjtve cédulákra a vitában releváns bibliai idézeteket, hogy Luthernek legyen mivel visszavágni a római kúria felé. Amikor Luthernek tilos szólnia, ő beszél helyette a reformáció nevében, és ő illeszti kerek rendszerbe a református teológiát a Loci Communes-ben, egy évvel a Szeptemberi Biblia előtt (mondják, hogy Luther a Biblia folytatásának nevezte).

A Szeptemberi Biblia nem az első német Biblia-fordítás. De az első olyan, amely tudományosan hitelesített szöveget vesz alapul – Erasmus maga is főművének tartja az 1516-ban általa kiadott, filológiai kommentárokkal ellátott eredeti görög szöveget. Grammatikája a középfelnémeté, a szász kancellária által használatos nyelvtan, robbanó szókincse a népnyelvé.

Amint Max Weber a reformáció óta a nyugati szellemi életben észlelhető folyamatot „a világ csodátlanításaként” jellemezte, úgy nevezhetnénk a Szeptemberi Biblia óta végbement változást a német nyelv Luther varázsütésére felszikrázó csodájának. A könyvnyomtatás lehetővé tette, hogy a Biblia mindenkihez eljusson. Luther érdes, de friss nyelve pedig azt, hogy mindenki értse is.

szárnyait próbálgató új technológia

Még várni kell Kálvinra Genfben huszonnégy évet, Zwingli is csak hét év múlva jön Marburgba vitázni Lutherrel, de már készen áll a reformáció legnagyobb, leghatékonyabb eszköze: az egységes, írott német nyelv. Nem terjedhetett volna akkora sebességgel a könyvnyomtatás nélkül, de a transzfer kölcsönös: a szárnyait próbálgató új technológiának is szüksége volt az átütő erőre. A meteort az újfelnémet irodalmi nyelv tette láthatóvá az egész német nyelvterületen. Nem egykönnyen, persze. Nézem a képet a várban, ahol a marburgi kollokvium résztvevői, Luther és Zwingli próbálnak egyeztetni, az úrvacsora kérdésébe törik bele a bicska (pedig tizennégy pontból már csak ez a „fél” maradt hátra), elmarad a két irányzat egyesülése, mint ahogy már Erasmus megértése, elfogadása is elmaradt: más lélek van tibennetek, mondja Luther a marburgi asztal mellett.

Ülünk a marburgi cukrászda-asztal mellett, aztán házigazdánk indítványozza, hogy menjünk vissza a meteorhoz, és olvassuk el az ismertető táblán, hogy mi az igazság.

IRODALOM

Hahn, Sönke: Luther Übersetzungsweise im Septembertestament von 1522. Hamburg, 1973.

Polenz, Peter von: Deutsche Sprachgeschichte vom Spätmittelalter bis zur Gegenwart. Vol. I. Berlin, New York: de Gruyter. 1991.

Stedje, Astrid: Deutsche Sprache gestern und heute. München: Fink. [Kapitel 141] 1989 (2001).

Wolff, Gerhart: Deutsche Sprachgeschichte. Tübingen: Francke. 1990.

D. Martin Luthers Werken, Weimar, 1920.

Kittel, R.: Realenzyklopadie für protestantische Theologie und Kirche.

H. O. Schneider: Martin Luther – zu Leben und Werk. Nyilvános előadás 14.01.2002 Wiesbaden.

1. lefordíthatatlan, kb.: a nép pofájába nézett. ↑

kép | shutterstock.com