AZ ÚJ NORMÁLIS
[Változik és ugyanaz]
Az újragondolások korát is éljük, és talán nem a filozófia legösszetettebb fogalmai vannak soron, hanem a mindennapok alkotóelemei: érzelmeink, viszonyulásaink, válaszaink.
Néhány éve terjedőben van egy nyelvi fordulat, melynek sémája így hangozhat: a régi az új mai (vagy, ahogy a slágerből ismerhettük annak idején: „ma lesz a holnap tegnapja”). A séma szerint terjed az állítás, hogy „az ötven az új harminc”, vagy „a nő az új férfi”, és számomra a legfigyelemreméltóbb: „a narcisztikus az új normális”. Az állítás mögött általánosan hangoztatott megfigyelés rejlik, hogy napjainkban megváltozott a narcizmus fogalma, s maga a jelenség is vészes sebességgel terjed.
bele is hal
Holott lehet, csak a kortársként értelmezett narcizmust generáló eszközök terjedtek el: a technológia megsokszorozza az önimádat vagy a hiúság percepcióját. (Közben eltűntek a határvonalak, ahonnan jelzés vagy akár megállj-parancs érkezhetne önhittségről, pojácaságról.) Ami köznyelvi szóvá válik, abból hamar kikopik az eredetileg szigorú tudományos definíció fegyelme, a fogalom körvonalai, határai felduzzadnak, és szinte bármi belefér. Nincs motivációm! – sopánkodik ma, aki pár évtizede talán azt mondta: unatkozik, vagy azt mondták róla, hogy jó dolgában nem tud mit kezdeni magával. A túlzó önszeretetet Freud fogalmazta meg narcizmusként, a görög mítosz nyomán, ahol a tükörképébe beleszerelmesedő ifjú ráadásul az érte rajongó Ekhó szavait is hallja, így joggal hiszi, hogy a vízben látott szépség viszonozza érzelmeit – nagy tévedés, bele is hal.
Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás a bűnök eredeteként és királynőjeként határozzák meg a kevélységet: a többi bűn is ebből ered – ennek más és más formája. Aki a hübrisz vétkébe esik, az majd az até végzetének martaléka lesz: vagyis tisztánlátás híján elvakultság – mely egyben az igazság megtagadása is – uralkodik el rajta.
Ljupco Smokovski, shutterstock.com
Laura Bazzicalupo írja Kevélység című könyvében, hogy Nagy Szent Gergely és Cassianus „találták ki a bűnök egyik felosztásának formáját, a hét főbűnt, mely az emberi viselkedés felismerésének és irányításának a módja, de annak is, hogy felügyelni, terelni és büntetni lehessen az emberek érzelmeit, vágyait, gondolatait. Az önuralomra irányuló lelkigyakorlatok előfeltétele ez… Két bámulatos pszichológus a pszichológia megszületése előtt, már ha a pszichológia az a humán tudomány, mely a személyiséget és az érzelmeket kezeli oly módon, hogy az a társadalomban a helyeset, a megfelelőt és a valódit szolgálhassa.” Bazzicalupo szerint később, az új polgári társadalomban a self love már megszelídül, mintegy önfenntartási reflexszé alakul. Hume is a kevélységet tartja a bűnök bűnének, a legsúlyosabb főbűnt, mely önmagában képes kárhozatra rendelni az embert, Mandeville viszont már a self-liking-ot, önmagunk kedvelését összeköti más megbecsülésének erős szükségével. A polgári modernségben közelebb kerül a kevélységhez az irigység – a leginkább társas, kapcsolatban értelmezett főbűn –, melyet sokan tehetetlenséggel, haraggal és gyűlölködéssel kiegészített gőgnek értelmeznek.
a modern gőg
Bazzicalupo Robespierre-ben látja a modern gőg megtestesítőjét, mert kegyetlenségig határozott akaratát a nép, a nemzet, az emberiség fogalmainak képviseletét hirdetve vitte keresztül. A modellt kiterjeszteni nácikra, fasisztákra, bolsevikokra könnyelmű leegyszerűsítés, de a gőg útját kísérve előbb-utóbb meg kell érkeznünk napjainkba.
Bánki György pszichiáternek tavaly jelent meg a témát igen részletesen taglaló műve, kedvesen ironizáló címmel: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról. A szerző Otto Kernberg tagadhatatlanul jelentős, ám évtizedekkel ezelőtt megjelent alapműve után huszonegyedik századi szemmel tekint a kérdésre, bemutatva a modern ember – és a család – életéből, lélektani helyzetéből adódó elemeket. Szükség is van erre, hiszen új társadalmi, csoportos vagy egyéni jelenségek alakulnak ki. Néha egészen másfélék, mint amilyenhez hasonlítani szeretnénk. Fogalomtár és nevezéktan birtokában elnevezzük, címkézzük az új folyamatokat: a fogalombővülés a határok változásának jelzéséhez szükséges. Bánki így ír: „Noha… a narcisztikus minták látszólag szaporodóban vannak a mai nyugati kultúrában, elhibázott dolog a mai ember pszichológiáját, mentalitását visszavetíteni más időszakok embereire. Freud korát alapul véve ez a viselkedés, főleg a szexuális magatartás, igen erősen szabályozott volt. Az elfojtott vágyak és a belőlük fakadó impulzusok komoly belső konfliktusokat eredményeztek, amikre a személyiség sokszor nem volt képes megfelelő választ adni, megoldást találni, és a probléma például hisztériás tünetekben: vonaglásban, ájulásban, idegrendszerileg nem megalapozott bénulásokban stb. sült ki. Úgy tűnt, ha az embereket felszabadítjuk a lelkiismeret túlzott hatalmától, indokolatlannak tűnő szigorúságától, ha az ösztönök útja a tudatosság felé nem lesz ilyen körülményes, az emberiség problémái csökkenhetnek. Egy erősebb személyiség, egy ‘én’, aki igazán úr a háznál, akinek kevesebb a tudattalanba süllyedő konfliktusa, a józanság és némi lazaság együttese: ez lesz az ideális állapot. Az idő egyelőre csak részben igazolta ezt a feltevést…”
Lighthunter, shutterstock.com
A jogos büszkeség önmagunk igazságos értékelése is lehet, míg a túlzásba vitt büszkeséghez általában mások lebecsülése is társul. Ősi ambivalencia ez. S nehéz feladat, lélektanilag, kulturálisan és egzisztenciálisan is. Az önszeretet mértékét az önismeret szabályozza, melynek eredménye az önnön határok ismerete, s így nem fenyeget a veszély, hogy a határ túllépésével az önszeretet mértéke is (ön- és köz)veszélyesen megnő. Egyre több ugyan a statisztika, hogy a posztok, ismerősök, kommentek száma pozitívan korrelál a narcizmussal, ám ezen a téren roppant óvatosnak kell lennünk. A narcizmus komplex jelenség, a közösségi média pedig nagyon új, friss – és több milliárd ember használja, ami azt jelenti, hogy sok minden alátámasztására meríthetünk belőle impozánsnak tűnő számsorokat.
Tiltotta volna Nagy Szent Gergely és Cassianus – például – a mára tananyaggá érett Personal Brandinget, az én-márka fejlesztésének professzionalizálódását, az önreklámozást? Nem tudjuk, hiszen régi korok gondolataihoz nincs megbízható kódunk – éppen ezért mindenkori feladatunk a régi eszmék újbóli végiggondolása és az érvek felsorakoztatása.